Milyen volt a Horthy-korszak?: június 2019

Pocsaji Boglárka

A Horthy-korszak művelődéstörténete

Irodalom

Az ó- és újkonzervatív szerzők valamint a progresszív radikális értelmiségi csoportok mellett a harmincas években megjelentek a falukutató népi mozgalom irányzatának szerzői is. A korszakban egyre többen olvastak szépirodalmat, és még ennél is jobban kitágult az újságolvasók köre. Ekkor vált ugyanakkor igazán hangsúlyossá a népi–urbánus vita, amely végig kísérte az egész időszakot.

Az irodalom legerősebb irányzata mindvégig a konzervativizmus volt, amely a kormányzat ellenforradalmi ízlésvilágát és keresztény nemzeti revizionizmusát is képviselte. A korszak legelismertebb írójának, – ahogy emlegették: „írófejedelmének” – Herczeg Ferenc számított, akinek történelmi regényei és színműi az úri középosztály legtöbbet olvasott könyvei voltak. Munkásságáért a kormányzat is többször is kitüntette, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1925-ben – Az élet kapuja című történelmi regényéért – még Nobel-díjra is jelölte. Az általa közel ötven éven át szerkesztett Új Idők című lap előfizetőinek száma meghaladta a 30 ezret is, ami példátlanul magasnak számított.

Az 1923 januárjában indult Napkelet folyóirat körül csoportosultak az újkonzervatív irányzat képviselői. A „keresztény” és „nemzeti” szellemben íródott új lap indítását a kultúrpolitika részéről maga Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter kezdeményezte. Már a folyóirat címe is „mutatta”, hogy szerzői radikálisan szembe helyezkedtek a Nyugat folyóirat köré szerveződött „modernebb” és demokratikusabb elveket hirdető írókkal.

Az irodalmi élet legjelentősebb lapjának ugyanakkor továbbra is a Nyugat számított. Babits Mihály vezetésével. A 20-as években tűntek fel a folyóirat második nemzedékéhez tartozók közül – Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, Zelk Zoltán és Szabó Lőrinc is. A gazdasági válság időszakát a lap csak nehezen tudta áthidalni, komolyan felmerült még a megszűnés lehetősége is. 1933-tól a lapot Babits már egyedül szerkeszti. A harmincas éveket a széppróza művelői helyett a Nyugat újabb nemzedékének költői dominálják. Ebben az évtizedben publikál itt Vas István, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ottlik Géza és Jékely Zoltán is. A folyóirat 1941-ben, Magyarország második világháborúba való belépésének – és Babits halálának – évében szűnt meg. Utóda az Illyés Gyula és Schöpflin Aladár által szerkesztett Magyar Csillag lett.

A népi írók mozgalma volt. Ez a szellemi ösztönzéseit részben Szabó Dezsőtől, részben Móricz Zsigmondtól, s mellettük Adytól és Kodálytól nyerte. Céljuk a parasztság, s ezen belül elsősorban a szegényparasztság nyomorúságos helyzetének bemutatása, ezáltal azt remélték, felébresztik az uralkodó körök lelkiismeretét, és elkezdődik a változás. A népi írók műveik jellemző témáját a szegény sorsú néprétegek, az ebben az időben erősen agrárország jellegű Magyarország lakosságának jelentős részét kitevő szegény sorsú, egyszerű emberek mindennapjaiból merítették, s céljuk nem csupán az ábrázolás, hanem a szociális problémák köztudatba emelése és megoldásának elősegítése volt. Népiek voltak abban a tekintetben is, hogy sok kiemelkedő képviselőjük a paraszti sorból - gyakorta önképzés útján - emelkedett ki.

A Válasz szépirodalmi és társadalompolitikai folyóirat volt 1934. május – 1938. júniusig. A Kelet Népe (1935–1942), önmeghatározása (alcíme) szerint, magyar „szépirodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat”. A Kelet Népe a népi írói mozgalom egyik terméke, mely a középosztály számára készülő Válasznál szélesebb néprétegekhez kívánt szólni, de magas ára miatt ez nehezen sikerülhetett. 1939. december 15-étől a főszerkesztő Móricz Zsigmond, aki ekkoriban válik a népi írók legfontosabb vezéralakjává.

Az avantgardizmus a politikai baloldal forradalmi szárnyához kapcsolódott. Legszínvonalasabb képviselője, Kassák Lajos 1926-ig Bécsben élt, s ott szerkesztette a Ma c. folyóitatot. 1926-ban hazatért, s megindította a Munkát, amely 1939-ig jelent meg. A folyóirat elméleti írásai és politikai cikkei a „marxista szocializmus” eszméinek elkerülhetetlen végső győzelmét hirdették, esztétikai hitvallása pedig arra a feltételezésre épült, hogy a gazdaságban és a társadalomban végbemenő forradalmi változások a művészeti formák és kifejezőeszközök terén is forradalmi újításokat követelnek. A lap minden modern „izmus” iránt nyitottságot tanúsított.

A paraszti lakosság legfontosabb olvasmányai továbbra is a kalendáriumokban közölt primitív és gyakran humoros életképek és rövid történetek voltak. Ezekből 1922-ben 19 fajtát adtak ki összesen 233 ezer példányban. Igényes irodalmat a parasztok továbbra sem vásároltak, s olvasni is csak kevesen olvastak. Filléres ponyvaregényeket, betyártörténeteket azonban egyre többen vettek kezükbe, s az újságolvasók tábora is szélesedett. Bár újságokra, hetilapokra és folyóiratokra csak a leggazdagabbak adtak ki pénzt, a különböző egyletek, kaszinók és olvasókörök példányait téli estéken és hétvégeken egyre többen lapozgatták.

1938-1939-től a sajtóirodalom veszített addigi sokszínűségéből. Papírhiányra és a kezdődő háborúra hivatkozva, de valójában az I. zsidótörvény előírásait végrehajtva radikálisan 1939 elejéig 430-cal – csökkentették a megjeleníthető lapok számát. Első sorban zsidó tulajdonban lévő lapok estek áldozatul. Ekkor szűnt meg többek között a Huszadik Század polgári radikális hagyományait ápoló Századunk, a szociáldemokraták 1922-től megjelenő elméleti folyóirata, a Szocializmus, valamint a napilapok közül Az Est és a Pesti Napló. Pethő Sándor szerkesztésében részben ez utóbbi helyett jelent meg 1938-tól a Magyar Nemzet, amely a háború alatt a németellenes függetlenségi gondolat legfontosabb szócsövévé vált, s amelyet a Chorin-Kornfeld-Weiss nagytőkés csoport finanszírozott. A zsidóellenes törvények az irodalmi életet is befolyásolták. Az érintettek közül többen – például Molnár Ferenc, Ignotus Pál, Hatvany Lajos – külföldre mentek, s sokak darabjait, zenéjét nem játszották többé.

Képzőművészet

A pangó művészeti piac fellendítésére sokféle kiállítási szervezet alakult a húszas évek elejétől a harmincas évek elejéig és csatlakozott a már meglévőkhöz. A két világháború között alakult pl. a Belvedere(1921), a Helikon(1921), a Tamás Galéria(1928), a Kovács Szalon(1931), a Szépművészeti Kiállítások(1931) stb. A kiállítási szervezetek legtöbbjének megvolt a maga különleges arculata. 1933-ban született meg az első "Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás", amelyen az összes csoport részt vett, mindegyik a saját bíráló bizottságával. Ezután minden évben megrendezték ezt a kiállítást

Ebben az időszakban megnőtt a művészeti egyesületek száma is. Ekkor alakult a Szinyei Merse Pál Társaság(1920), a Képzőművészek Új Társasága(1924), a Független Művészek Társasága(1924), a Munkácsy Céh(1928), a Magyar Arcképfestők Társasága(1929), a Magyar Rézkarcolók Egyesülete(1931), az Új Művészek Egyesülete(1932) stb. A két világháború között, 13 év alatt, 16 új művészegyesület alakult, a régiekkel együtt 26 társaság működött a művészet érdekében.

A lírai hangvételű és természetelvű impresszionista és posztimpresszionista nagybányai hagyomány Rippl-Rónai József, Csók István, Berény Róbert, Márffy Ödön, valamint Szőnyi István, Bernáth Aurél és Egry József művészetében élt tovább. A szobrászok közül ehhez a csoporthoz kötődött Ferenczy Béni és Pátzay Pál. Pátzay székesfehérvári Huszár-emlékműve (1939) a kor egyik legszebb magyar köztéri szobra.

Bernáth Aurél, Riviéra, 1926-27

Csók István, A műteremben, 1920

Korniss Dezső, Miska, 1954

Rippl-Rónai József, Babits Mihály portréja, 1923

Szőnyi István, Este, 1934

Barcsay Jenő, Szentendrei látkép

Berény Róbert, Csellózó nő, 1928

Egry József, Badacsony, 1938-39

A magyar avantgárd legújabb törekvései az 1928-ban megalakult szentendrei művésztelepen bontakoztak ki. A szentendrei iskola festészetében három fő irányt lehetett megkülönböztetni. Czóbel Béla művészete a francia expresszionizmus, a párizsi iskola hatását tükrözte. Barcsay Jenő a Dunakanyar és Szentendre táji és városképi motívumaiból kezdte kialakítani a maga konstruktivista stílusát. Vajda Lajos és Korniss Dezső nevéhez ugyanakkor a szürrealizmus magyar válfajának a megteremtése fűződik.

Plakát művészet

Palma cipősarok

A XX. század elején híres színészek is reklámozták a "PALMA" termékeit. A Jól jár, ha valódi PÁLMA - KAUCSUK SAROK van a cipőjén" reklámszöveg szórólapján szereplő körkérdésre id. Latabár Kálmán így reagált. "Ha Achilles is Palma - sarkot viselt volna a sarkán, nem lett volna Achilles sarka". Rátkay Márton: "Azért viselek Palma - sarkot, hogy könnyen és nesztelenül sarkon fordulhassak, ha hitelezőt látok". Berky Lili színésznő: "Ha ön, kedves szerkesztő úr, minden este táncolna, nem kérdezné meg tőlem, hogy miért viselek Palma - sarkot?"

Berény Róbert, 1928

Szappan reklámok, Berény Róberttől:

Modiano szivar reklámja (Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Irsai István), 1930

Színház

A korszakban mindössze két állami színház működött, az Operaház és a Nemzeti Színház, melyek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartoztak. Mind az igazgató kinevezése, mind a színházak művészeinek és egyéb alkalmazottjainak szerződtetése a miniszter feladata volt. A legkiválóbbakat örökös tagokká nevezték ki, s ez a cím kiemelt fizetést és kiemelt nyugdíjat is jelentett. A többi fővárosi színház magánvállalkozásban működött, az épületeket bérelték, a színészekkel pedig meghatározott időre vagy szerepre szerződést kötöttek, havi fixfizetést, esetenként felléptidíjat kaptak. Állandó vidéki színház a korszakban csak Szegeden, Debrecenben és Pécsett működött. A színjátékokkal kapcsolatban előzetes cenzúra nem volt, de a rendőrség ügyeletes tisztje jelen volt az előadásokon, s főleg arra ügyelt, hogy államellenes és erkölcsöt sértő szöveg ne hangozzék el a színpadon.

A 30-as években nehéz gazdasági körülmények között virágzott a Radnai Miklós vezette operaházi együttes. Radnai a műsor összeállítására is nagy hangsúlyt fektetett: a klasszikusok mellett számos új hazai és külföldi operát mutatott be. Állandó műsoron volt Bartók két műve: A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi.

Németh Antal :

A 30-as évek másik jelentős alakja Németh Antal volt. Hóman Bálint 1935-ben nevezte ki a Nemzeti Színház igazgatójává, a szabad kezet adott neki a színház újjászervezéséhez. Teljes mértékben ki is használta a lehetőséget, elbocsátotta a "nagy öregeket”, s elszerződtette a magánszínházak legjelentősebb alakjait: Jávor Pált, Csortost, Somlay Arthurt, Gózon Gyulát, Rajnai Gábort, Tőkés Annát, Berky Lilit, Titkos Ilonát. Egész sor fiatal tehetséget karolt fel: Apáthy Imre, Ungvári László, Szabó Sándor, Várkonyi Zoltán, Ujlaki László, Pataky Jenő, Kovács Károly, Gobbi Hilda, Szeleczky Zita, Szörényi Éva, Lukács Margit - ők alkottak a színház együttesének élvonalát a jubileumi esztendőben, 1937-ben.

Bajor Gizi

Honthy Hanna és Jávor Pál

Gobbi Hilda

E két nagy színházon kívül egyre jobban kiemelkedett egy új, a Magyar Színház, 1932-től fogva, mikor is Hevesi Sándor lett a rendező, aki komolyabb darabokat vett műsorra és emelte a színvonalat is. Az együttes meglehetősen középszerű volt: voltaképpen egy nagy színészre épült: Törzs Jenőre, és néhány jelentős vendégre pl. Csortosra, Somlayra. Néhány a Hevesi rendezte darabok közül: Zilahy Lajos A tizenkettedik óra, Faragó Sándor Barlangvasút; A kőszívű ember fiai Jókai-adaptáció, E. Lavery Az Úr katonái, Parker Disraeli, Shalespeare III. Richárd, Elmer Rice Az utca, Heltai Jenő A néma levente és a felújított Móricz-darab Légy jó mindhalálig. Közülük legjelentősebb A néma levente, amelyhez megnyerték Bajor Gizit a női főszerepre, és olyan sikert aratott, hogy csak Bajor egyéves szabadságának lejárta miatt kellett levenni a műsorról.

A főváros legjelentősebb magánszínháza a Vígszínház volt, ezekben az években Jób Dániel vezetése alatt, állandó, jól összeszokott társulattal: Varsányi Irén, Gombaszögi Frida, Gombaszögi Ella, Góthné Kertész Ella, Góth Sándor, Somlay Arthur, Rajnai Gábor, Kabos Gyula stb. Jób mellett Hegedűs Tibor volt a rendező. Bús Fekete László és Fodor László művei mellett rangosabb nevek is megjelentek: Molnár Ferenc és Hunyadi Sándor szinte valamennyi művét bemutatták. Bár - némi igazsággal - azzal vádolták a színházat, hogy kiszolgálja a sznob közönséget, elsőként mutatott be olyan darabokat, amelyeket senki sem mert vagy nem is tudott műsorra tűzni: pl. Bruckner Angliai Erzsébet, Hauptmann Naplemente előtt, Dumas Kaméliás hölgy, Shaw Caesar és Kleopátra, O'Neill Ifjúság, Bernstein Reménység, Bourdet Nem olyan időket élünk, Fehér és fekete. Nagy siker volt O'Neill Mindörökké és Osborne A világ közepe című darabja.

A tudományok fejlődése a két világháború között

A gazdasági élet újjászervezése a nyersanyaglelőhelyek és energiaforrások elveszítése miatt nagy nehézségekbe ütközött. Szellemi téren azonban nem volt ilyen rossz a helyzet. Az elcsatolt területekről Magyarországra menekült szakemberek és intézmények megnövelték az ország szellemi erőforrásait. A Kolozsvárról Szegedre, a Pozsonyból Pécsre, a Selmecbányáról Sopronba költözött felsőfokú tanintézetek új szellemi központokat jelentettek.

A hamar talpra állt járműipar, híradástechnikai ipar, műszeripar, mezőgazdasági gépgyártás és vetőmagkutatás néhány év alatt visszanyerte európai rangját.

A világ számtalan helyén az Eötvös-inga segítségével kutatták a föld mélyét, Hutyra Ferenc-Marek József: Állatorvosi belgyógyászat című majd tucatnyi nyelvre lefordított műve a szakmai körökben világsikert aratott.

A Ganz gyár és a MÁVAG együttműködésében készültek Európa legnagyobb - 4000 lóerős - egyenáramú mozdonyai, melyek a külföldi vasúttársaságoknál is megelégedésre szolgáltak. Járay Pál nevéhez fűződik az "áramvonalas" járműalak feltalálása. 1932-ben állt menetrendszerű közlekedésbe Kandó Kálmán villanyvonat az első hazai teljesen villamosított vonalon.

Járay Pál és az általa tervezett jármű

A "századunk új Edisonjának" nevezett Mihály Dénes telehor nevű készülékének rendszeréből nőtt ki a modern televíziózás. Az alkalmazható kromatográfiai (a gázok illetve folyadékok szétválasztására szolgáló) eljárás Cholnoky László és Zechmeister László nevéhez fűződik, s ezzel a vegyiparunk is jelentős fejlődésnek indult. A gyógyszerkutatás eredményei - a világon az elsők között - csak hatósági ellenőrzés után kerülhetnek felhasználásra. 1938-ban a világon elsőként kötelezően bevezetik a diftéria elleni aktív védőoltást. Dallos József szemorvos feltalálja a szem egyéni alakját követő tökéletesített üveg kontaktlencsét.

Dallos József és találmánya

Szent-Györgyi Albert 1937-ben Nobel-díjat kapott a biológiai égésfolyamatokkal kapcsolatos felfedezéseiért. A leghíresebb felfedezése a C-vitamin volt.

Szent-Györgyi Albert (balról, pipával) munkatársai körében, 1937