A társadalmi rétegződés, a divat és a szépségápolás a Horthy-korszakban

Készítette: Pasztendorf Mónika

 Magyarország társadalmi rétegződésére a lassú modernizáció volt jellemző. A mezőgazdaságból élők aránya fokozatosan csökkent, az 1910-es 62%-ról 1920-ra 55,8 %-ra, 1930-ra 51,8%-ra, 1941-re 48,7%-ra. Ezzel szemben az iparból, bányászatból élők aránya lassan növekedett. 1920-ban 30,1%, 1930-ban 32,3%, 1941-ben 34,9%. Nőtt az értelmiségi foglalkoztatottak aránya is. Magyarország a közepesen fejlett agrár-ipari országok közé tartozott. Az ország etnikai szerkezete homogenizálódott a határváltozások miatt. Elmondható még, hogy a társadalom alá-, fölé- és mellérendeltségi viszonyai nem igazán változtak. A nagy társadalmi csoportok tagjai alig keveredtek egymással, megmaradtak a rétegek közötti különbségek, melyek vagyoni helyzetben, életmódban, művelődési szokásokban nyilvánultak meg. A modernizációból adódó változások csak a rétegeken belül jelentkeztek. Elmondható, hogy az asszonyok helyzetét a férjük határozta meg. Gyakori volt, hogy a leányok felfelé házasodtak, az már nem fordult elő, hogy lefelé menjen férjhez. Az uralkodó elit és a középosztály tagjai alkották az úriemberek világát. Köztük és a társadalom többi tagja (kb. 90%) között nagy szakadék húzódott. Tovább élt a címek és rangok szigorú hierarchiája. Nem volt mindegy, hogy hogy szólítottak egy illetőt: tekintetes, nagyságos, kegyelmes vagy méltóságos úrnak vagy asszonynak. Főnemesek tekintetében a megszólítás lehetett gróf vagy báró úr, illetve kegyelmes vagy méltóságos gróf vagy báró úr. 

 Az egy főre jutó jövedelemmegoszlás társadalmi rétegek szerint 1930-1931-ben  (Forrás: Romsics, 2010)

 Az elit élete:

 Az elit közé tartozott a politikai vezető réteg, a földbirtokos- és pénzarisztokrácia. Megkülönböztetünk „történelmi arisztokráciát”, akik hercegi, főhercegi, bárói és grófi címmel felruházott személyek és családtagjaik voltak. A 20. századig ők jelentették a vezető réteget, hatalmas ingatlanvagyonnal (latifundium) rendelkeztek, ebből adódóan komoly tekintélyre, presztízsre tettek szert, a politikai életben vezető szerepet töltöttek be. Számuk, társadalmi befolyásuk Trianon után folyamatosan csökkent, de a politikai életben a továbbiakban is részt vettek. Az ősnemes családok közé tartoznak többek között az Esterházyak, az Andrássyak, a Széchenyiek, a Károlyiak, a Batthyányiak, stb. Idejük egy részét vidéki kastélyaikban töltötték, ahol hatalmas szolgaszemélyzettel vették magukat körül.

 Életmódjuk, megjelenésük a társadalom számára utolérhetetlen mintát jelentett. Az elit asszonyok megjelenésére a visszafogottság volt jellemző, elegáns ruháikról rendszeresen tudósítottak a divatlapok. „Rendszerint délelőtt keltek fel, s ekkor habos, csipkés pongyolát öltöttek. Ha nem mentek teniszezni, lovagolni, sétálni stb., akkor csak délben öltöztek fel ebédhez, s ebben a ruhában maradtak délután, kivéve, ha társaságot fogadtak, vagy maguk mentek látogatóba. Este a vacsoránál mindenképpen estélyi ruhában illett megjelenni, de ha nem voltak vendégek, megfelelt a már többször viselt darab.” Fontos volt az összhang a megjelenésben, valamint a kiegészítők minősége. Igen sok ruhát vásároltak, mivel egy-egy feltűnőbb darabot nem viselhettek sokszor. A férfiak öltözködését is elegancia jellemezte, fontos volt a jól szabott öltöny, gyakran igen feltűnően öltözködtek. A századfordulóig külföldön vásárolt az arisztokrácia, nagyrészt Párizsból, Londonból, Bécsből. A két világháború között vált Budapest is az érdeklődés középpontjává. Elkezdtek magyar cégeket is felkeresni. 

Horthy Miklós és családja (Forrás: nepszava.hu)

1930. Horthy Miklósné Purgly Magdolna és gróf Bethlen István miniszterelnök (Forrás: index.hu)

Érdemes említést tenni a nagypolgárságról, vagyis a gazdasági elitről, a polgári arisztokráciáról is, akik milliomossá lett polgárként kaptak nemesi rangot, ide sorolhatók a bankárok, gyárosok, nagykereskedők. Iparbáró családok például a Weiss, a Hatvany, az Ullmann, a Wolfer, a Dreher és a Schiffer család. A kor híresebb bankárjai például Klein Gyula, Herzog Mór. Polgári lakásokban éltek, általában 7-8 szobásban, ami a Rózsadombon vagy az Andrássy úton helyezkedett el. Megengedhették maguknak, hogy inast, szakácsnőt vagy nevelőt is tarthassanak. A nyarat általában valamelyik tengerparton töltötték. A férfiak a polgári szokásokat megtartották, igen fegyelmezetten, pontosan dolgoztak. A hétköznapok nagy részét a munkahelyükön töltötték. Öltözködésükre az egyszerűség a jellemző, nem rendelkeztek sok ruhadarabbal. Napközben általában zsakettet vagy szalonkabátot viseltek. Ismerték a legfontosabb öltözködési szabályokat, amiket be is tartottak. A ruhákra jellemző volt a kiváló minőség, a jól szabottság. A nők feladata többek között a rang, a vagyon képviselése, a cselédség irányítása, vacsorák, estélyek rendezése. Ott vásároltak, ahol az arisztokrácia. Igen sok ruhadarabbal rendelkeztek a nők, mivel igyekeztek ők is egyszer hordani egy-egy darabot. 

Hatvany Lajos és Kosztolányi Dezső feleségeikkel (Forrás: https://cultura.hu)

 A középosztály: 

 A középosztály igen nehezen definiálható réteg. Ide sorolható mindenki, aki a munkásság-parasztság és az arisztokrácia között áll. Legfelül voltak az úri középosztály tagjai, ide sorolhatók a középbirtokosok, a magánhivatalnokok, a közalkalmazottak, a papok, a katonatisztek az értelmiségi pályákat betöltők, pl. a tanárok, mérnökök, a jogászok, az orvosok. Igen dinamikusan növekvő réteg, hiszen egyre nőtt az érettségivel rendelkezők száma. Számuk a 30-as években 300 ezer felett volt, 1941-re elérte a 429 ezer főt. Általában 4-6 szobás lakásban éltek, megengedhettek maguknak akár szakácsot, inast, nevelőnőt. A nyarat rendszerint valamelyik tengerparton töltötték. Az öltözködési szabályok betartása igen fontos volt számukra. „A férfiak délelőttjüket munkával töltötték, s ennek jellegétől függően öltöztek. Betegeit látogató orvos, az egyetemen tanító tudós, a magas rangú hivatalnok „munkaruhája” a tekintélyt sugárzó szalonkabát, amelyekhez az idősebbek még a két világháború között is ragaszkodtak. Az ügyvéd, bírósági, minisztériumi tisztviselő zsakettet, keménykalapot hordott, míg a tanító, kereskedő, magántisztviselő inkább sötét öltönyt, puhakalapot. Az első világháború után a szalonkabát kiszorította a zsakettet, illetve a sötét öltöny, s a fiatalabbak munkahelyén is inkább a világosabb mintásabb zakókat kedvelték.” Egy átlagos középosztálybeli asszony ruhatárából nem hiányozhatott a két-három otthoni téli valamint nyári ruha, ezen kívül a ruhatáruk tartalmazott egy-két angol kosztümöt vagy ahhoz hasonló egyszerű utcai öltözetet, néhány blúzt, selyem vizitruhát és estélyi öltözetet. Általában négy féle kabát közül választhattak: a bunda, a téli, a könnyebb átmeneti és a tavaszi béleletlen. Kiegészítőként elengedhetetlen volt a kalap, kesztyű, valamint a nap-, illetve esernyő. Az asszonyok fő feladata a háztartás vezetése volt. A nők csak teljesen felöltözve hagyhatták el a hálószobát, hálóingben csak a férje és a szobalány láthatta. Délelőttje általában vásárlással telt, míg a délutánját a barátai társaságában töltötte. A két világháború közötti időszakra jellemző volt, hogy az öltözködésük egyszerűbb és olcsóbb lett. Már nem volt jellemző a naponta többszöri átöltözés. A ruhadarabok beszerzésének több módja is volt, egyrészt házivarrónővel készítették el, vagy jó nevű divatcégektől vásárolták meg. A férfiak a szabójukkal készítették az öltönyeiket. 

 Uradalmi intéző és családja Tállyán, házuk teraszán. 1931 (Forrás: http://fdk.hu) 

Az alsóbb rétegek: 

 A városi és a falusi kispolgárságot is a középréteghez sorolhatjuk, ám annak az alsó csoportjához. Számuk a családtagokkal elérte az 1 millió 300 ezret, a társadalom 12-13%-át tették ki. Ide sorolhatók a kiskereskedők, a kisiparosok, vasúti kalauzok, a postások, a rendőrök és csendőrök, a házmesterek és a hivatalsegédek. Elmondható, hogy a réteg többségét adó kisvállalkozók alsó csoportját a lesüllyedés veszélye, a felsőket a felemelkedés reménye ösztönözte. Ennek a rétegnek a jellemzője a szerényebb anyagi helyzet volt. A pénzért keményen megdolgoztak, igyekeztek takarékoskodni. Az öltözködés terén nem törekedtek fényűzésre, céljuk az illedelmes, erkölcsös megjelenés, igyekeztek tiszta, rendezett külsőt sugallni. Ruhatáruk csak az alapdarabokat tartalmazta, mint például a munka- és utcai viseletet, kiegészítőként kalapot, kesztyűt, napernyőt, gallért, nyakkendőt hordtak. Az újításokat, mint a rövidülő szoknyát, a fürdőruhát, az átlátszó anyagokat, a nők nadrágviselését bizalmatlanul fogadták. A parasztság tette ki az ország lakosságának nagy részét. Számuk a Horthy-korszakban 4,4-4,5 millió között ingadozott. Arányuk 55%-ról 48%-ra csökkent. Elmondható, hogy az életkörülményeikre a lassú modernizáció jellemző. A paraszti réteg igen tagolt volt, a legnagyobb vízválasztó a földbirtok volt. Kiemelkedik a közép- és gazdagparasztság a 20 hold feletti gazdaságokkal, az összparasztság 7%-át tették ki. Az 5 és 20 hold között kis- és középparaszt, valamint az 1 és 5 hold közötti törpebirtokosok tették ki a parasztág felét. Életkörülményük szegény, gyakran nyomorúságos volt, a takarékosság jellemezte az életüket. A felesleges jövedelmet általában földvásárlásra fordították, nem ruházkodásra vagy lakhatásra.

Tehetős parasztcsalád. N. Tóth János (1859-1938) és családja 1926-ban (Forrás: https://www.sulinet.hu)

 Föld nélküli vagy egy hold alatti konyhakerttel rendelkező napszámosok 28%-ot tettek ki, míg a gazdasági cselédek 13%-ot. Helyzetük viszonylag biztonságos, de ez mellett kiszolgáltatott és megalázó volt. Bérük lassan emelkedett, javult a lakásviszonyuk is. Kezdett megszűnni a népviselet és a házi készítésű ruhadarabok egyeduralma. Leghamarabb a leggazdagabbak, majd a legszegényebb rétegek hagyták el. Egyre gyakoribb látvány volt vidéken a félmagas sarkú cipő, a könnyű városi ruha, a férfiaknál pedig a kék vagy fekete szövetből készült kabát és nadrág. Ennek oka, hogy rendszeresen jártak a városba vásárolni a gazdagabb parasztok. A legszegényebbek pedig használt, uraktól levetett ruhákat voltak kénytelenek hordani. A középparaszti réteg tartotta fenn legtovább a hagyományos viseletet. A munkásság aránya növekedett a két világháború között, 26%-ról 32%-ra. A munkakörülmények egyre javultak, folyamatosan terjesztették ki a betegség- és balesetbiztosításokat, munkaidejüket csökkentették napi 8 órára, fizetett szabadságot kaptak. A férfiak a gyárakban, üzemekben általában elhordott öltönyt viseltek, színes ingekkel, amikről nekik kellett gondoskodni. Szabadidejükben fekete szövetöltönyt viseltek fehér inggel, keménygallérral, nyakkendővel, keménykalappal vagy micisapkával, fekete magasszárú cipővel. A ruháikat készen vették. A nők a ruháikat maguk vagy kis varrónőkkel készítették. A munkásfeleség öltözete egyszerű volt, szoknyákat, blúzokat, kötényt hordtak. Kiegészítőket nem hordtak. Bányászok általában egyenruhát hordtak, míg a segédmunkások kopott nadrágot, inget.

A cseléd ( Forrás: http://fdk.hu)

Vasútépítő kubikosuk (Forrás: http://www.magyartortenelem.eoldal.hu/)

 Divat változása a Horthy-korszakban: 

A 20. század elején igen nagy változások zajlottak a női öltözködésben, egyrészt a fűzőtől és az alsószoknyától megváltak, bekerült helyette a ruhatárba a szoknya-blúz együttes, ami kényelmesebb, praktikusabb viselet volt a hétköznapokban. Számtalan ma is ismert divattervező kezdet karrierjét a két világháború között, pl. Coco Chanel, aki 1925-ben azzal okozott áttörést, hogy hogy térdig érő, sima vonalú ruhát mutatott be. Az ideális nő a 20-as években vékony testalkatú, fiús és fiatal kinézetű.  A frizura terén hódított a bubi fazon, ami rövidre lenyírt, fiús viselet volt. Az öregség jeleit különböző kozmetikumokkal próbálták elrejteni. A kiegészítőkre egyre nagyobb hangsúlyt fektettek, a cipőt úgy választották ki, hogy igazodjon a ruhához, általában középmagas sarkú, kivágott bőr- vagy selyem cipőt viseltek, fontos volt még a megfelelő kalap, kesztyű és táska kiválasztása is. A nappali viselet jellemző darabjai a szövetkosztüm, a szoknya blúzzal, pulóverrel vagy kardigánnal és az ingruha. A 30-as években megjelentek a testre simuló és az azt kihangsúlyozó ruhadarabok is. A frizura terén a hajhossz évtizedről évtizedre hosszabb lett. A széles vállak divatja elérte tetőfokát. Az úrinő (középosztálybeli) alapruhatára egyrészt kiváló anyagból készült angolkosztümből állt, francia szabású ruhából, egyenes szabású szövetkabátból, kis fekete selyemruhából. Ezeken kívül szükség volt még néhány szoknyára, blúzra, könnyed nyári ruhákra és kiegészítőkre: lehetőleg összeillő színű kesztyűre, kalapra, táskára, cipőre. 

Divat az 1920-as években ((Forrás: http://fdk.hu)

Divat az 1930-as években ( (Forrás: http://fdk.hu)

Divat az 1940-es években ( (Forrás: http://fdk.hu)

 A férfi divat nem volt ennyire változatos, sokszínű. Mégis 10-15 évente apróbb, nem túl feltűnő változások megfigyelhető a trendekben, pl. egyszer a mellény kivágott, azt követően magasan zárt. 1920 körül a férfiak általában tarkóig érőre vágatták hajukat, arc szőrzet viselése nem volt jellemző. Ünnepek alkalmával általában frakkot vagy szmokingot viseltek. A cilinder és a keménykalap, amely igen meghatározó eleme volt a férfiviseletnek visszaszorulóban volt, már csak különleges alkalmakkor viselték. Hétköznapi viselet volt hosszabb, karcsúsított zakó, a mintás ingek és a bokáig érő, szűkülő nadrág. A nyakkendő általában megkötött csokor volt. A leggyakrabban hordott szín a szürke volt, de ez mellett megjelent a barna, a kék és a fekete is az öltözetben.

A férfi divat a Horthy-korszakban (http://fdk.hu/)

 A férfi hajviselet a Horthy-korszakban ( Forrás: https://contrapasso2.blog.hu)

A szépségápolás:

 A 20-as években vált divattá a sminktermékek látványos használata. Három termék volt jelen egy úri nő táskájában, a púder, a rúzs és a szempillaspirál. A szemöldök általában rajzolt és íves volt, ami a 30-as években is divatos maradt. Az öregség jeleit különböző kozmetikumokkal, hajfestékkel próbálták elrejteni. Sorra jelentek meg a szépségszalonok, ahol számtalan ránctalanító módszer és kozmetikai kezelés közül választathatott.A nők számos fogyókúrát kipróbáltak, csak hogy lefogyjanak és az áhított alakot elérjék. A derekat és a mellett igyekeztek eltüntetni. Sorra jelentek meg a gyakorlatias életmódtanácsok, receptek.

 „Van egy fogyasztógép is, ezt még el kell mondanom, mert nagyon ötletes, — csak fogyasztani nem tud, de azért nagyon kellemetlen. Ez egy pléhlapokkal bélelt nagy karosszék, melybe lepedőkkel letakarva mezítelenül beleültetik az elszánt fogyókúrást. Testére, ahova éppen lehet, homokzsákokat tesznek, melyeknek összes súlya száz kilogram. Mikor ez megvan, a szék fémlapjaiba elektromos áramot bocsájtanak, mely persze elkezdi az áldozatot rázni és ringatni, aki viszont minden rángásánál kénytelen testével a rajta levő száz kilót egy kicsit megemelinteni. Egy órán át a száz kilót ilyenformán sok ezerszer felemeli, tehát horribilis munkát végez.”– részlet Dr. Török Frigyes A fogyás őrülete cikkéből (1926). A harmincas évekre divattá vált a hajszőkítés, a műszempilla és az élénk színűre festett körmök. A sminktermékek közép bekerült a szemhéjpúder és a pirosító is. A parfümök és kölnik is megjelentek a mindennapokban.

 Sminktermékek a két világháború között ( Forrás: https://ntf.hu/) 

1930-ban az ideális nő (Forrás: https://ntf.hu/)

Források: 

Romsics Ignác: Magyarország története a XX. Században. Osiris Kiadó, Budapest, 2010. Gyáni Gábor és Kövér György: Magyarország társadalomtörténete. Osiris Kiadó, Budapest, 2003. http://fdk.hu/tanulmanyok/letunt-idok-eltunt-divatok/iv-akikre-a-divat-hat/

http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/eletmod 

https://ntf.hu/index.php/2018/04/11/bokank-mar-nem-titok-tobbe-a-noi-ideal-es-testkep-valtozasa-a-huszas-evekben/

Egészségügy a Horthy-korszakban

Magyarország egészségügyi helyzete elfogadhatatlan volt a kor első felében, jelentős volt a halálozások száma, a csecsemőhalandóság, valamint alacsony volt a születések száma. 1921-25-ben a halálozások száma Magyarországon 19,9% volt, ez az arányszám elég súlyos volt Európai viszonylatban. Az országot csak Spanyolország (20,2%), Jugoszlávia (20,2%), Románia (20,3%), Portugália (20,4%) és Bulgária (20,8%) követte. A halálozási index 1938-ra tudott csak csökkenni 5,5%-al, ami azt jelentette, hogy 14,4% volt a halálozási index, amely még mindig nagyon magasnak számított. A korszak elején a csecsemőhalandóság is nagyon magas volt, de a korszak végére már ez is jelentősen lecsökkent. (Kalandár, 2012. 12.o.)

Fontos Intézmények a Horthy-korszakban

Az intézmények szerepe nagyon jelentős a korszakban.

Fontos megemlítenünk az Országos Stefánia Szövetséget, amely habár 1917-ben jött létre, de az 1920-as években vált jelentős intézménnyé. A szövetség legfontosabb feladata a magyar anya- és csecsemővédelem. "A rendszer lényege a szakgondozás volt, amelyet központi irányítás mellett decentralizáltan szerveztek meg, s az anyák, csecsemők és kisgyermekek szociális támogatása, valamint a védőnőképzés mellett, a védőintézetekben preventív szaktanácsadást is nyújtottak." (Kalakán, 2012. 20.o.)

A korszakban további intézmények is létrejöttek, például nemi- vagy tüdőbeteg gondozó intézmények vagy az 1925-ben megalapult Országos Közegészségügyi Intézmény (OKI). Az OKI megalapítása Johan Bélának köszönhető. „Az intézet kiépítette országosan a fertőző betegségek laboratóriumi diagnosztikai hálózatát (1940-re már 14 bakterológiai és 5 malária állomás), megszervezte az oltóanyag-termelést és a kötelező védőoltások beadását, valamint Johan Béla irányítása mellett megszervezte a tisztiorvosi-, és az Állami Ápolónő és Védőnőképző Intézet felállításával az ápolónő- és védőnő-képzést, illetve felépíttette a tanfolyamon résztvevő orvosok elhelyezésére az Orvosok Házát is." (Kalakán, 2012. 18.o.)

Johan Béla, Az Országos Közegészségügyi Intézmény
megalapítója, első igazgatója

Biztosítások

Már a Horthy-korszakot megelőzően is léteztek kötelező baleset- és betegségbiztosítások, de ezek még csak a ipari munkásságra terjedtek ki, a mezőgazdasági munkásságra nem. "A húszas évek végétől a városi munkásságnak mintegy 80-90 százaléka részesült ebben az alapvető szociális védelemben. Egyidejűleg nőttek a biztosítottak szociális kedvezményei is. Amíg az első világháború előtt a megbetegedett dolgozó húsz héten keresztül részesülhetett ingyenes gyógykezelésben, s kaphatott táppénzt, addig most az igényjogosultság időtartama egy évre, a táppénz összege pedig a fizetés 50 százalékáról 55-75 százalékára nőtt. A baleseti járadék a teljes munkaképesség elvesztése esetén korábban a bér 60, 1927-től 66,6 százalékát tette ki." (Szávai, 2017. 141.o.)

Az egészségügyi viszonyok javítására 1928-ban megszavaztak egy törvényt, amely bevezette a kötelező árvasági, özvegységi, rokkantsági és öregségi nyugdíjat a különböző városi munkásrétegek között, azonban még ez a törvény sem terjedt ki a mezőgazdasági munkásságra. A férfiak ezen törvényt követően 65, a nők 60 éves korukban voltak jogosultak a nyugdíjra. A mezőgazdasági munkásság körülményeiben majd 1938-ban történik lényeges változás, amikor is bevezették a mezőgazdasági munkások nyugdíját, 1939-ben pedig a mezőgazdasági munkások feleségeinek a férjük halála után özvegyi járadék járt, amely a a férj nyugdíjának 50%-át jelentette. (Szávai, 2017. 141-142.o.)

"1940-től indult a Horthy korszak utolsó jelentős szociálpolitikai intézkedése az Országos Nép-, és Családvédelmi Alap (ONCSA) létrehozása. A korábbiakhoz képest komoly pénzösszegekkel rendelkező új szerv célja nem a segélyezés volt, hanem az érintettek önfenntartásra való képességének megerősítése. A célcsoportot nem egyének, hanem családok képezték, mégpedig kifejezetten mezőgazdasági napszámos és cseléd családok, közülük is a sokgyermekesek (négy vagy több)." (Szávai, 2017. 143.o.)

Falusi család a Horthy-korszakban (1930-as évek)

Felhasznált irodalom:

-Kalakán László: Fejezetek Magyarország egészségügyének történetéből, 1920-1945. Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar Interdiszciplináris Doktori Iskola. 2012. 1-20.p.

Letöltve: 2019.04.26. http://www.idi.btk.pte.hu/dokumentumok/disszertaciok/kalakanlaszlophd.pdf 

-Szávai Ferenc: A Horthy-korszak jóléti állama, eredményei a gazdasági modernizáció tükrében. Kaposvári Egyetem, 2017. 136-150.p.

Letöltve: 2019.04.26. http://acta.bibl.u-szeged.hu/51093/1/kek_039_136-151.pdf 

Képek:

-http://www.olvass-sokat.hu/korhaz/?q=node/56 

-https://elekfoto.files.wordpress.com/2011/09/1-klemmf-scan_110.jpg

A Horthy-korszak művelődéstörténete

  A magyar zeneművészet az irodalomhoz hasonlóan tartotta a századelő magas színvonalát. A konzervatív nemzeti irányzat legnagyobb alakjának Hubay Jenőt tartották. Korunkban elsősorban szimfóniákat komponált, s 1919-től 1937-es haláláig a Zeneművészeti Főiskolát igazgatta. Bartók Béla és Kodály Zoltán 1930-ban megkapták a kor egyik legrangosabb kulturális kitüntetését, a Corvin-koszorút, s nagy sikereket arató műveiket sorra mutatták be itthon és külföldön egyaránt.
  Kodály Zoltán Háry János című, a XIX. századi verbunkos tradícióból építkező népies daljátékát, amely a magyar paraszt, illetve általában a magyarság ereje, lovagiassága és haza iránti szeretete melletti hitvallás, 1926-ban láthatta és hallhatta először a közönség.

  Bartók alkotóerejét az 1920-as évek elején számos zongoramű, kórus és egyéb kompozíció jelezte, amelyek közül az 1923-as Táncszvit emelkedik ki leginkább. Utolsó hazai hangversenyét 1940. október 8-án tartotta a Zeneakadémián. A modern zene egyik legnagyobb mestere és korának egyik legnagyobb zongoravirtuóza a háborús veszély miatt és a zsidótörvények elleni tiltakozása jeléül ezt követően elhagyta az országot, s New Yorkban telepedett le. 
  A populárisabb zenei műfajok közül az operett megőrizte népszerűségét, s 1922-ben egy újabb fórumot is kapott: a Fővárosi Operettszínházat. Olyan nagy bőséggel azonban, mint a századelőn, nem születtek újabb nagy kasszasikerek. A kivételek közé tartozott Lehár Ferenctől A mosoly országa (1930), Huszka Jenőtől a Lili bárónő (1919) és a Mária főhadnagy (1942).
  A népies műdal vagy magyar nóta reneszánszát élte. Becslések szerint a háború előtt mintegy 5-10 ezer nótát ismertek. A Horthy-korszakban ezek mellé újabb 20 ezret írtak. Ezek jelentős része továbbra is a szerelemről szólt, ám a kuruc nóták és a 48-as dalok mellett új típusként megjelentek az első világháborús katonadalok (Fiumei kikötőben, Kimegyek a doberdói harctérre, Hideg szél fúj, édesanyám). Az operett és a magyar nóta mellett az 1920-as évek elején megjelent s a kor technikai találmányainak, mint például a rádiónak köszönhetően gyorsan terjedt a dzsessz és a modern tánczene, a tangó, a rumba és a swing. A tehetősebb polgári családok által rendezett zsúrokon és ötórai teákon, valamint a nagyvárosok éjszakai szórakozóhelyein egyre inkább ilyen zenét hallgattak, illetve ezekre táncoltak, s a csárdás és a polka kezdett visszaszorulni a kisvárosi bálok és falusi lakodalmak világába. A magyar nóta, s általában a konzervatív magyaros ízlés hívei leplezetlen ellenszenvvel figyelték ezt, pedig aggodalomra nem volt ok. A Magyar Rádió 1941-es közvélemény-kutatása szerint a legnépszerűbb műsorok változatlanul a cigányzenei közvetítések voltak, s a legnépszerűtlenebbek a komolyzenei adások.

  A film a legnépszerűbb művészeti, illetve szórakoztatóipari ággá vált a két világháború között. A kávéházi, éttermi vetítéseket kiszorítva gomba módra szaporodtak a kizárólag filmvetítésre szolgáló épületek: a mozik. 1920-ban 347, 1948-ban pedig már 922 „filmszínház” működött az országban. Ezek mintegy 30%-a Budapesten, a többi a vidéki nagy- és kisvárosokban csalogatta a főleg fiatalokból – munkásokból, kimenős katonákból, cselédlányokból és a középrétegek legkülönfélébb rétegeiből – összetevődő közönséget. A rendszeres délutáni, illetve esti szórakozást nyújtó mozik mellett az 1930-as évektől alkalmi filmvetítéseket heti egy vagy két alkalommal a nagyobb falvakban, sőt némelyik tanyaközpontban is tartottak. Az olcsó mozijegyek mindössze néhány fillérbe kerültek, tehát bárki által megfizethetők voltak. A mozi népszerűségére jellemző, hogy az 1930-as években az emberek körülbelül ugyanannyi pénzt – 1935-ben például 25-25 millió pengőt – adtak ki mozijegyekre, mint minden nyomdaipari termékre, sajtóra, kalendáriumokra és könyvekre együttvéve.
  A bemutatott filmek többségét nem magyar, hanem külföldi gyártók szolgáltatták. 1938-ig mintegy 1000 amerikai, 500 német, 200 francia, 150 angol filmet játszottak a magyar mozikban. A háborús fellendülés után az 1920-as években a hazai filmgyártás lehanyatlott, s csak az 1930-as években indult ismét fejlődésnek. 1931 és 1938 között 132 nagy játékfilm készült Magyarországon, évente tehát majdnem 20, majd a háború alatt évente már 40-50, s így 1944-ig összesen 352. Mi idézhette elő ezt a fordulatot? Részben tudatos állami beavatkozás, amelynek eredményeként a külföldi filmekre 1930-tól külön adót vetettek ki, s a forgalmazóknak előírták, hogy minden huszadik külföldi film után egy magyart is be kell mutatni. Ennél is fontosabb szerepet játszott azonban a hangosfilm feltalálása, amely a zömmel csak magyarul tudó közönség miatt előnyös helyzetbe hozta a magyarul beszélő filmeket a feliratozott külföldi filmekkel szemben.

   Az első hangosfilmet 1929-ben mutatták be Magyarországon, s az első két magyar hangosfilmet 1931-ben gyártották. Ezek egyike, a Hyppolit, a lakáj minden idők egyik legjobb magyar filmvígjátéka lett – a forgatókönyvírók (Zágon István, Nóti Károly) és a 32 éves rendező (Székely István) ötleteinek, valamint a hirtelen meggazdagodott, de régi szokásaihoz és becsületéhez ragaszkodó polgárt alakító Kabos Gyula felejthetetlen játékának köszönhetően. (Történet: Schneider Mátyás, fuvarozó, egyik napról a másikra sikeres lesz szippantóautója révén. De Schneider a megszerzett vagyon ellenére megmaradt egyszerű kisembernek. A megszerzett pénz és a feleség azonban kötelez: "rangot" és mellé arculatot kell szerezni. Schneiderné tehát dönt: ha lakáj a divat, hát nekik is szükségük van lakájra. Hamarosan meg is érkezik Hippolyt, aki már diplomáciai szolgálatban is állt, az elegancia és erkölcstan a kisujjában van, csak ki kéne rázni onnan.) 

  Az 1934-es Meseautó című film volt a kor legnagyobb kasszasikere, a főbb szerepeket Törzs Jenő, Kabos Gyula és Perczel Zita játszotta. Az 1938-ig gyártott 132 film zöme hollywoodi stílusú s az operettekhez hasonlóan részben nevettető vígjáték, részben happy endes szerelmi történet volt. (Történet: Szűcs János bank-vezérigazgató nagy nőcsábász, de ezúttal szeretné messze, távol a világtól és a nőktől egy hónapos szabadságát eltölteni. Mielőtt elindulna, egy autót vásárol, ám ekkor az autószalonban nézelődő ifjú hölgy felkelti az érdeklődését. Szűcs János úgy intézi, hogy a lány, Kovács Vera, a kis gépírólány a bankjából, kapja meg az autót nyeremény gyanánt, s anélkül, hogy elárulná kilétét, a lány sofőrjéül szegődik, mert szeretné, ha a lány a rangja és a vagyona nélkül is megszeretné. A pár Lillafüredre indul. Itt Vera megtudja, hogy akit ő sofőrnek hitt, az valójában a bank vezérigazgatója. Mivel úgy gondolja, hogy csak egy tréfa vagy fogadás tárgya volt, Vera azzal a férfival vacsorázik, aki azt állítja magáról, hogy ő Szűcs János az igazgató, Végül a dolgok tisztázódnak és visszatér Szűcs Jánoshoz, akivel azon nyomban eljegyzik egymást.) A közvetített társadalomképre jellemző, hogy a főhősök az esetek többségében vagy „úriemberek” (földbirtokosok, arisztokraták, katonatisztek), vagy keresztény középosztálybeli értelmiségiek (mérnökök, tanárok, jogászok), de sohasem kiskereskedők, iparosok, munkások vagy egyszerű parasztok voltak. A legtöbb ilyen figurát Jávor Pál, Páger Antal, Csortos Gyula és Ráday Imre jelenítette meg, míg Kabos Gyulára rendszerint a becsületes, de inkább különc szerepét osztották. A női ideált, akiknek 70%-a ugyancsak „úriasszony” (földbirtokos leánya, orvos- vagy mérnökfeleség) volt, Ágai Irén, Turay Ida, Tolnay Klári, Szeleczky Zita és Szörényi Éva formálták meg.

  A hírközlés, ismeretterjesztés és szórakoztatás másik forradalmian új találmánya a rádió volt. A világ első rádióközvetítését Pittsburghben adták 1921-ben. A rendszeres rádióközvetítések Magyarországon 1925. december 1-jén kezdődtek. Ekkor 16 ezer készüléket tartottak nyilván, 10 év múlva, 1934-ben viszont már 340 ezret, 1943-ban pedig 891 ezret. A rádió először a középrétegeket hódította meg, s a munkások és a parasztok között csak a 30-as évek végétől kezdett nagyobb ütemben terjedni, miután az olcsó néprádiók megjelentek. A szegényebb emberek esténként és hétvégeken addig olvasókörökbe jártak rádiót hallgatni, ha fogékonyak voltak az újra, és érdeklődtek a külvilág eseményei iránt. A rádió elvileg a társadalom minden rétegéhez szólt, s műsorpolitikájában a hírközlés, a politikai orientálás, az ismeretterjesztés és a szórakoztatás szempontjait egyesítette. És ahogy már említettem a szórakoztató műsorokon belül a cigányzene és a magyar nóta vezetett, de azért játszottak opera- és operettrészleteket, sőt sanzonokat és dzsesszt is.

  A sport, amelyet a századelőn még csak viszonylag szűk rétegek űztek, a Horthy-kor- szakban tömeges méretű időtöltéssé vált. A munkaidő szabályozása, a szabadidő növekedése következtében a tömegsportok kialakulása világtendencia volt. 1918 előtt Magyarország területén nem egészen 700 sportlétesítményt tartottak fenn. 1935-ben, amikor először készítettek ilyen jellegű részletes

statisztikát, összesen már 6822 sportlétesítményt írtak össze. Közöttük mintegy 2000 céllövőpályát, 883 teniszpályát, 550 tornatermet és 192 uszodát. Az átépített budapesti Széchenyi fürdő 1927-ben, a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda pedig 1930-ban nyílt meg. 33,3 méteres medencéjével és nagy nézőterével akkor ez volt Európa legmodernebb fedett versenyuszodája, amely nagyban elősegítette a magyar úszósportok nemzetközi színvonalra emelkedését. Legnépszerűbb sportággá a labdarúgás vált, amelyet a külvárosok grundjain és a faluszéli libalegelőkön egyaránt játszani lehetett. A Ferencváros és a MTK rivalizálása folytatódott; a szurkolók száma nőtt. Az 1920-as években ezért mindkét klub sporttelepének 20 ezer fő befogadására alkalmas nézőterét 40 ezer főssé bővítették. A kor legnagyobb sportberuházása a Nemzeti Sportcsarnok felépítése volt a régi lóversenypályán 1940-1941-ben. Az iskolai és iskolán kívüli testnevelés szorgalmazásának és támogatásának is köszönhetően a versenysportok terén Magyarország kezdett nagyhatalommá válni. A háború előtti 1-3 aranyérem helyett az 1928-as amszterdami olimpiáról már 5, az 1932-es Los Angeles-iről 6 és az 1936-os berliniről 10 aranyéremmel tértek haza a magyar sportolók. Legtöbb érmet hagyományosan a kardvívók szereztek, akiket a birkózók, ökölvívók és az atléták követtek.

  A szabadidő-eltöltés régi formái közül a nyaralás a középosztályi családok szinte kötelező nyári feladatává vált. A háború előtt az arisztokrácia, a nagypolgárság és a felső középosztály járt külföldre. E 10-20 ezer fős kör az 1930-as évekre mintegy 200 ezerre emelkedett. Még nagyobb ütemben terjedt a belföldi üdülés. 1911 és 1914 között a 20 milliós lakosságból évi átlagban csupán 100-150 ezren tartózkodtak különböző hazai gyógy- és üdülőhelyeken, s a Balaton partján nyaranta mintegy 20-30 ezren kerestek felüdülést. Egy évtized múlva a belföldi nyaralók mintegy fele a Balatonnál üdült. Hogy a fővárosiak üdülési igényeit is kielégítsék, az 1920-as években folytatták a parcellázást a Balaton-parti községekben, s nagyobb arányban építkeztek Szentendrén, Gödöllőn és Gödön. A természetjárók számára a hegyvidékeken turistaházak épültek; s a szervezett munkások pihenő- és találkozóhelyeként Göd és Dunakeszi között megépült a Duna-parti Fészek. A Horthy-korszakban Siófokon már nemcsak a vízben, hanem a levegőben is nagy élet volt: a hidroplánok három utassal menetrend szerint köröztek a Siófok–Almádi–Füred–Földvár–Siófok útvonalon. A Helka és a Kelén mellett, a Jókai csavargőzös volt a balatoni kirándulók harmadik kedvenc hajója. Azért nevezték el Jókai Mórról, mert imádott Balatonfüred és a déli part között ingázni a menetrend szerinti gőzhajójáratokkal.
  A mozi, a rádió, a turizmus és a tömegsport terjedése egy nagy életformaváltás kezdetéről tanúskodtak. A rohamléptekben modernizálódó városi, s elsősorban polgári rétegek mellett a falusi lakosság nagy tömbjei lényegében továbbra is hagyományos módon élték életüket. A nyaralás és a turizmus számukra ismeretlen fogalmak voltak, s ha a fiatalabbak néha meg is csodálták a fehér falra vetített beszélő és mozgó képeket, vagy hallgatták is a távolba beszélő szerkezet recsegésekkel teli üzeneteit és zenéjét, mindez még egzotikum volt számukra, s nem életük, mindennapjaik szerves része. Ugyanilyen eseménynek számított az is, ha vonatra, netán autóbuszra ültek, s nem gyalog, lovon vagy szekéren közlekedtek. Az életformaváltás a falvak és tanyák népéhez átütő erővel csak évtizedekkel később érkezett el.

Források:

• Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, Bp., 2005, 206-222. o.

• Hyppolit, a lakáj: https://www.youtube.com/watch?v=uT642jQzvfg

• Meseautó: https://www.youtube.com/watch?v=ya90Bf_wJds

• Háry János: https://www.youtube.com/watch?v=88demoI9mtg

• Magyar katonadal: https://www.youtube.com/watch?v=KV3sEU-JBI8

• Rádióbeszédek: https://www.youtube.com/watch?v=cqIOcLjLbPM

• Nemzeti sportuszoda: http://vmek.niif.hu/02100/02185/html/img/3_295a.jpg

• Szabadidő-eltöltés: https://index.hu/fortepan/2015/08/29/a_horthy korszakban_is_szep_volt_a_balatoni_nyar/

Ajánlott irodalom

Ablonczy Balázs

            2005: Teleki Pál – életrajz. Osiris, Budapest

            2011: A visszatért Erdély 1940–1944. Jaffa, Budapest

Bartha Eszter

            2013: Kelet-Európai alternatívák a 20. és a 21. században. h.n. Volos Kiadó

Bódy Zsombor-Ö. Kovács József (szerk.)

            2003: Bevezetés a társadalomtörténetbe. Budapest, Osiris.

Boros Zsuzsanna – Szabó Dániel

            2014: Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Parlament, pártok, választások, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest

Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944). Parlament, pártok, választások|Digitális Tankönyvtár

Csepeli György

            2014: Szociálpszichológia mindenkiben, Budapest

F. Dózsa Katalin (szerk.)

            2016: Divat, egyén, társadalom, Budapest, ELTE Eötvös Kiadó.

Földes Anita

            2013: Átéltem egy évszázadot. Utolsó interjúk Fejtő Ferenccel, Scolar, Budapest.

Hobsbawm E. J.

            1998: A szélsőségek kora. Pannonica, Budapest

Howard M.-Roger Louis (szerk.)

            2002: Oxford világtörténet a XX. században, Napvilág, Budapest

Kövér György – Gyáni Gábor

            2006: Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig, Osiris, Budapest Magyarország társadalomtörténete a reformkortól a második világháborúig|Digitális Tankönyvtár

Németh István (szerk.)

            2005: 20. századi egyetemes történet I. Európa, Budapest. 238-242

Paksa Rudolf

            2012: A magyar szélsőjobboldal története, Osiris, Budapest

            2013: Magyar nemzetiszocialisták. Az 1930-as évek új szélsőjobboldali mozgalma, pártjai,             politikusai, sajtója, Osiris, Budapest

Papp Barbara – Sipos Balázs

            2017: Modern, diplomás nő a Horthy-korban, Napvilág, Budapest

Papp Gábor–Győrffy Iván–Litván Dániel (szerk.)

            2018: Magyarország a második világháborúban. Budapest

Polcz Alaine

            2013: Asszony a fronton, Jelenkor, Pécs

Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni

            2014: Napló 1935-1946 Jaffa, Budapest I. kötet

Roberts M.

            1992: Európa története 1900-1973. Az új barbárság kora?, Budapest. Akadémiai Kiadó. Romsics Ignác

            1998: Nemzet, nemzetiség és állam Kelet-Közép- és Délkelet-Európában a 19. és 20.     században, Budapest, Napvilág

            2010: Magyarország története a XX. században. Osiris, Budapest

Magyarország története a XX. században|Digitális Tankönyvtár

            2017: A Horthy-korszak, Helikon, Budapest

Stark Tamás

            1989: Magyarország második világháborús embervesztesége. MTA Történettudományi Intézet, Budapest

            1991: Hadak Útján. A Honvédség a II. világháborúban. Corvina Kiadó, Budapest

            1995: A zsidóság a vészkorszakban és a felszabadulás után (1939–1955). MTA    Történettudományi Intézet, Budapest

            2006: Magyar foglyok a Szovjetunióban. Lucidus Kiadó, Budapest

Szegedi Péter

            2014: Riválisok. Debrecen futballtársadalma a 20. század első felében. Budapest, Korall.

Tomka Béla

            2000: Családfejlődés a 20. századi Magyarországon és Nyugat-Európában., Osiris, Budapest

            2003: Szociálpolitika a 20. században Magyarországon európai perspektívában, Budapest,             Századvég.

Turbucz Dávid
         2018: Horthy Milkós, Kossuth, Budapest
Ungváry Krisztián
         2010: Magyarország a második világháborúban, Kossuth, Budapest
          2012: A Horthy-rendszer mérlege: diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, 1919-1944, Jelenkor-OSZK, Pécs-Budapest
          2015: Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban 1941-1944: Esemény - elbeszélés – utóélet, Osiris Kiadó, Budapest
          2016: A Horthy-rendszer és antiszemitizmusának mérlege: Diszkrimináció és társadalompolitika Magyarországon, Jelenkor Kiadó, Budapest
         2016: Budapest ostroma, Corvina, Budapest2018: Horthy Miklós és kitüntetései, Kieselbach Galéria és Aukciósház, Budapest

Valuch Tibor

            2018: Régi és új világ határán – a második világháború társadalmi következményei             Magyarországon . In: Feitl István-Ignácz Károly (szerk.): Régi és új világ határán - 1945             történetei, Napvilág Kiadó, Budapest, 11-23

Zeidler Miklós

            2012: A labdaháztól a Népstadionig, Kalligramm Kiadó, Budapest

Tematika

Magyarország története a Horthy-korszakban, szeminárium. Oktató: dr. Várkonyi-Nickel Réka PhD, Szegedi Tudományegyetem, Jelenkortörténeti Tanszék. 20019. tavaszi félév. Kedd 14:00-15:30

A kurzus célja, hogy megismertesse a hallgatóságot a Horthy-korszak magyar társadalmának, politikatörténetének és eseményeinek legfontosabb jelenségeivel, kérdéseivel, problémáival, és bevezesse őket a korszak kutatásának módszertanába, forrásainak elemzésébe. A magyar társadalom kulcsfontosságú problémáit igyekszik széleskörű forrásbázison keresztül, a tudományos vitázás eszközeivel körüljárni és megvizsgálni. A munka során kiemelt szerephez jut az összehasonlító módszer és az interdiszciplinaritás. A szeminárium alatt felállított két-három fős kutatócsoportok egyegy kérdés, probléma köré szerveződnek és a félév során igyekeznek minél több oldalról megvizsgálni és minél pontosabb választ adni a félév elején feltett kérdéseikre. A kutatócsoportok előre meghatározott időpontokban referálnak eredményeikről, vetített, képi anyaggal színesítve előadásukat, amelyet tudományos vita keretein belül értékel, méltat, vagy cáfol a szeminárium hallgatósága. A vitát követően a szeminárium tagjai számára létrehozott ismeretterjesztő online felületre is feltöltik kutatási eredményeiket.

Követelmények és értékelés A követelmények két fő területet fognak át. (1) A hallgatók az 5. órán egy zárthelyi dolgozatban adnak számot tudásukról (az első 4 óra anyagából). (50%) (2) A félév végi jegy másik fele a kutatócsoport minden tagja közreműködésével megtartott kb. 45 perces, vetített szemléltető anyaggal kísért referátumból tevődik össze,  (25%), és a kutatócsoporton belül felosztott feladatok és eredmények írásbeli ismertetéséből, amelyet tudományos ismeretterjesztő formában megírt, online irodalomként a szeminárium oldalára kell feltölteniük (25%).

1.) Február 5. Bemutatkozás, a kurzus ismertetése
2.) Február 12. Bevezetés a Horthy-korszak politikatörténetébe  Kötelező irodalom: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_magyarorszag_tortenete/ch03.h tml Fejezetek: 5. A politikai rendszer jellege; 6. Külpolitika, hadsereg, revízió
3.) Február 19. Bevezetés a Horthy-korszak gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténetébe Kötelező irodalom: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_magyarorszag_tortenete/ch03.h tml Fejezetek: 1. A gazdaság; 2. Az oktatás; A társadalmi viszonyok és életkörülmények; Kultúra, művelődés, szórakozás.
4.) Február 26. Bevezetés a II. világháború eseménytörténetébe  Kötelező irodalom: https://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_520_magyarorszag_tortenete/ch03.h tml Fejezet: 7. A második világháborúban.
5.) Március 5. ZH! A Horthy-korszak képi forrásai
6.) Március 12. REFERÁTUM: Horthy-korszak miniszterelnökei (magánélet, politika, diplomácia, tudomány, művészet, vallás)
7.) Március 19. REFERÁTUM: A Horthy-korszak művelődéstörténete (irodalom, zene, színház, mozi, meghatározó művészek, tudományos élet)



TAVASZI SZÜNET

8.) Április 2. REFERÁTUM: Női és férfi szerepek a Horthy-korszakban (társadalmi rétegződés, lehetőségek és előírások, feladatok és kötelességek, divat és öltözködés, feladatmegosztás, párválasztás, szexualitás, sport és szórakozás.)
 9.) Április 9. REFERÁTUM: A Horthy-korszak ipara (nagyobb üzemek, ipari örökség, munkásság társadalmi helyzete, gazdaságtörténeti érdekességek)
10.) Április 16. REFERÁTUM: A Horthy-korszak épített öröksége (egyházi épületek, középületek, ipari épületek, lakóépületek: bérházak, lakások, munkáslakások, kastélyok, kúriák)
11.) Április 23. REFERÁTUM: Gyermekek a Horthy-korszakban (nevelés, oktatás, egészség, öltözködés, játékok és játékszerek)
12.) Április 30. REFERÁTUM: A magyar zsidóság a Horthy-korszakban (vallás, életmód, öltözködés, munka, tudomány, művészet, egzisztencia, Holokaust)
13.) Május 7. REFERÁTUM: A második világháború magyar társadalomtörténete (források, főbb vizsgálati szempontok, mikro és makro nézet, emberi, szellemi és anyagi veszteségek)
14.) Május 14. Értékelés