Egészségügy a Horthy-korszakban

Magyarország egészségügyi helyzete elfogadhatatlan volt a kor első felében, jelentős volt a halálozások száma, a csecsemőhalandóság, valamint alacsony volt a születések száma. 1921-25-ben a halálozások száma Magyarországon 19,9% volt, ez az arányszám elég súlyos volt Európai viszonylatban. Az országot csak Spanyolország (20,2%), Jugoszlávia (20,2%), Románia (20,3%), Portugália (20,4%) és Bulgária (20,8%) követte. A halálozási index 1938-ra tudott csak csökkenni 5,5%-al, ami azt jelentette, hogy 14,4% volt a halálozási index, amely még mindig nagyon magasnak számított. A korszak elején a csecsemőhalandóság is nagyon magas volt, de a korszak végére már ez is jelentősen lecsökkent. (Kalandár, 2012. 12.o.)

Fontos Intézmények a Horthy-korszakban

Az intézmények szerepe nagyon jelentős a korszakban.

Fontos megemlítenünk az Országos Stefánia Szövetséget, amely habár 1917-ben jött létre, de az 1920-as években vált jelentős intézménnyé. A szövetség legfontosabb feladata a magyar anya- és csecsemővédelem. "A rendszer lényege a szakgondozás volt, amelyet központi irányítás mellett decentralizáltan szerveztek meg, s az anyák, csecsemők és kisgyermekek szociális támogatása, valamint a védőnőképzés mellett, a védőintézetekben preventív szaktanácsadást is nyújtottak." (Kalakán, 2012. 20.o.)

A korszakban további intézmények is létrejöttek, például nemi- vagy tüdőbeteg gondozó intézmények vagy az 1925-ben megalapult Országos Közegészségügyi Intézmény (OKI). Az OKI megalapítása Johan Bélának köszönhető. „Az intézet kiépítette országosan a fertőző betegségek laboratóriumi diagnosztikai hálózatát (1940-re már 14 bakterológiai és 5 malária állomás), megszervezte az oltóanyag-termelést és a kötelező védőoltások beadását, valamint Johan Béla irányítása mellett megszervezte a tisztiorvosi-, és az Állami Ápolónő és Védőnőképző Intézet felállításával az ápolónő- és védőnő-képzést, illetve felépíttette a tanfolyamon résztvevő orvosok elhelyezésére az Orvosok Házát is." (Kalakán, 2012. 18.o.)

Johan Béla, Az Országos Közegészségügyi Intézmény
megalapítója, első igazgatója

Biztosítások

Már a Horthy-korszakot megelőzően is léteztek kötelező baleset- és betegségbiztosítások, de ezek még csak a ipari munkásságra terjedtek ki, a mezőgazdasági munkásságra nem. "A húszas évek végétől a városi munkásságnak mintegy 80-90 százaléka részesült ebben az alapvető szociális védelemben. Egyidejűleg nőttek a biztosítottak szociális kedvezményei is. Amíg az első világháború előtt a megbetegedett dolgozó húsz héten keresztül részesülhetett ingyenes gyógykezelésben, s kaphatott táppénzt, addig most az igényjogosultság időtartama egy évre, a táppénz összege pedig a fizetés 50 százalékáról 55-75 százalékára nőtt. A baleseti járadék a teljes munkaképesség elvesztése esetén korábban a bér 60, 1927-től 66,6 százalékát tette ki." (Szávai, 2017. 141.o.)

Az egészségügyi viszonyok javítására 1928-ban megszavaztak egy törvényt, amely bevezette a kötelező árvasági, özvegységi, rokkantsági és öregségi nyugdíjat a különböző városi munkásrétegek között, azonban még ez a törvény sem terjedt ki a mezőgazdasági munkásságra. A férfiak ezen törvényt követően 65, a nők 60 éves korukban voltak jogosultak a nyugdíjra. A mezőgazdasági munkásság körülményeiben majd 1938-ban történik lényeges változás, amikor is bevezették a mezőgazdasági munkások nyugdíját, 1939-ben pedig a mezőgazdasági munkások feleségeinek a férjük halála után özvegyi járadék járt, amely a a férj nyugdíjának 50%-át jelentette. (Szávai, 2017. 141-142.o.)

"1940-től indult a Horthy korszak utolsó jelentős szociálpolitikai intézkedése az Országos Nép-, és Családvédelmi Alap (ONCSA) létrehozása. A korábbiakhoz képest komoly pénzösszegekkel rendelkező új szerv célja nem a segélyezés volt, hanem az érintettek önfenntartásra való képességének megerősítése. A célcsoportot nem egyének, hanem családok képezték, mégpedig kifejezetten mezőgazdasági napszámos és cseléd családok, közülük is a sokgyermekesek (négy vagy több)." (Szávai, 2017. 143.o.)

Falusi család a Horthy-korszakban (1930-as évek)

Felhasznált irodalom:

-Kalakán László: Fejezetek Magyarország egészségügyének történetéből, 1920-1945. Pécsi Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kar Interdiszciplináris Doktori Iskola. 2012. 1-20.p.

Letöltve: 2019.04.26. http://www.idi.btk.pte.hu/dokumentumok/disszertaciok/kalakanlaszlophd.pdf 

-Szávai Ferenc: A Horthy-korszak jóléti állama, eredményei a gazdasági modernizáció tükrében. Kaposvári Egyetem, 2017. 136-150.p.

Letöltve: 2019.04.26. http://acta.bibl.u-szeged.hu/51093/1/kek_039_136-151.pdf 

Képek:

-http://www.olvass-sokat.hu/korhaz/?q=node/56 

-https://elekfoto.files.wordpress.com/2011/09/1-klemmf-scan_110.jpg