Pocsaji Bogárka

A Horthy-korszak művelődéstörténete

Irodalom


Az ó- és újkonzervatív szerzők valamint a progresszív radikális értelmiségi csoportok mellett a harmincas években megjelentek a falukutató népi mozgalom irányzatának szerzői is. A korszakban egyre többen olvastak szépirodalmat, és még ennél is jobban kitágult az újságolvasók köre. Ekkor vált ugyanakkor igazán hangsúlyossá a népi–urbánus vita, amely végig kísérte az egész időszakot.


Az irodalom legerősebb irányzata mindvégig a konzervativizmus volt, amely a kormányzat ellenforradalmi ízlésvilágát és keresztény nemzeti revizionizmusát is képviselte. A korszak legelismertebb írójának, – ahogy emlegették: „írófejedelmének” – Herczeg Ferenc számított, akinek történelmi regényei és színműi az úri középosztály legtöbbet olvasott könyvei voltak. Munkásságáért a kormányzat is többször is kitüntette, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1925-ben – Az élet kapuja című történelmi regényéért – még Nobel-díjra is jelölte. Az általa közel ötven éven át szerkesztett Új Idők című lap előfizetőinek száma meghaladta a 30 ezret is, ami példátlanul magasnak számított.





Az 1923 januárjában indult Napkelet folyóirat körül csoportosultak az újkonzervatív irányzat képviselői. A „keresztény” és „nemzeti” szellemben íródott új lap indítását a kultúrpolitika részéről maga Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter kezdeményezte. Már a folyóirat címe is „mutatta”, hogy szerzői radikálisan szembe helyezkedtek a Nyugat folyóirat köré szerveződött „modernebb” és demokratikusabb elveket hirdető írókkal.









Az irodalmi élet legjelentősebb lapjának ugyanakkor továbbra is a Nyugat számított. Babits Mihály vezetésével. A 20-as években tűntek fel a folyóirat második nemzedékéhez tartozók közül – Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, Zelk Zoltán és Szabó Lőrinc is. A gazdasági válság időszakát a lap csak nehezen tudta áthidalni, komolyan felmerült még a megszűnés lehetősége is. 1933-tól a lapot Babits már egyedül szerkeszti. A harmincas éveket a széppróza művelői helyett a Nyugat újabb nemzedékének költői dominálják. Ebben az évtizedben publikál itt Vas István, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ottlik Géza és Jékely Zoltán is. A folyóirat 1941-ben, Magyarország második világháborúba való belépésének – és Babits halálának – évében szűnt meg. Utóda az Illyés Gyula és Schöpflin Aladár által szerkesztett Magyar Csillag lett.






A népi írók mozgalma volt. Ez a szellemi ösztönzéseit részben Szabó Dezsőtől, részben Móricz Zsigmondtól, s mellettük Adytól és Kodálytól nyerte. Céljuk a parasztság, s ezen belül elsősorban a szegényparasztság nyomorúságos helyzetének bemutatása, ezáltal azt remélték, felébresztik az uralkodó körök lelkiismeretét, és elkezdődik a változás. A népi írók műveik jellemző témáját a szegény sorsú néprétegek, az ebben az időben erősen agrárország jellegű Magyarország lakosságának jelentős részét kitevő szegény sorsú, egyszerű emberek mindennapjaiból merítették, s céljuk nem csupán az ábrázolás, hanem a szociális problémák köztudatba emelése és megoldásának elősegítése volt. Népiek voltak abban a tekintetben is, hogy sok kiemelkedő képviselőjük a paraszti sorból - gyakorta önképzés útján - emelkedett ki.


A Válasz szépirodalmi és társadalompolitikai folyóirat volt 1934. május – 1938. júniusig. A Kelet Népe (1935–1942), önmeghatározása (alcíme) szerint, magyar „szépirodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat”. A Kelet Népe a népi írói mozgalom egyik terméke, mely a középosztály számára készülő Válasznál szélesebb néprétegekhez kívánt szólni, de magas ára miatt ez nehezen sikerülhetett. 1939. december 15-étől a főszerkesztő Móricz Zsigmond, aki ekkoriban válik a népi írók legfontosabb vezéralakjává.





Az avantgardizmus a politikai baloldal forradalmi szárnyához kapcsolódott. Legszínvonalasabb képviselője, Kassák Lajos 1926-ig Bécsben élt, s ott szerkesztette a Ma c. folyóitatot. 1926-ban hazatért, s megindította a Munkát, amely 1939-ig jelent meg. A folyóirat elméleti írásai és politikai cikkei a „marxista szocializmus” eszméinek elkerülhetetlen végső győzelmét hirdették, esztétikai hitvallása pedig arra a feltételezésre épült, hogy a gazdaságban és a társadalomban végbemenő forradalmi változások a művészeti formák és kifejezőeszközök terén is forradalmi újításokat követelnek. A lap minden modern „izmus” iránt nyitottságot tanúsított.


A paraszti lakosság legfontosabb olvasmányai továbbra is a kalendáriumokban közölt primitív és gyakran humoros életképek és rövid történetek voltak. Ezekből 1922-ben 19 fajtát adtak ki összesen 233 ezer példányban. Igényes irodalmat a parasztok továbbra sem vásároltak, s olvasni is csak kevesen olvastak. Filléres ponyvaregényeket, betyártörténeteket azonban egyre többen vettek kezükbe, s az újságolvasók tábora is szélesedett. Bár újságokra, hetilapokra és folyóiratokra csak a leggazdagabbak adtak ki pénzt, a különböző egyletek, kaszinók és olvasókörök példányait téli estéken és hétvégeken egyre többen lapozgatták.


1938-1939-től a sajtóirodalom veszített addigi sokszínűségéből. Papírhiányra és a kezdődő háborúra hivatkozva, de valójában az I. zsidótörvény előírásait végrehajtva radikálisan 1939 elejéig 430-cal – csökkentették a megjeleníthető lapok számát. Első sorban zsidó tulajdonban lévő lapok estek áldozatul. Ekkor szűnt meg többek között a Huszadik Század polgári radikális hagyományait ápoló Századunk, a szociáldemokraták 1922-től megjelenő elméleti folyóirata, a Szocializmus, valamint a napilapok közül Az Est és a Pesti Napló. Pethő Sándor szerkesztésében részben ez utóbbi helyett jelent meg 1938-tól a Magyar Nemzet, amely a háború alatt a németellenes függetlenségi gondolat legfontosabb szócsövévé vált, s amelyet a Chorin-Kornfeld-Weiss nagytőkés csoport finanszírozott. A zsidóellenes törvények az irodalmi életet is befolyásolták. Az érintettek közül többen – például Molnár Ferenc, Ignotus Pál, Hatvany Lajos – külföldre mentek, s sokak darabjait, zenéjét nem játszották többé.






Képzőművészet


A pangó művészeti piac fellendítésére sokféle kiállítási szervezet alakult a húszas évek elejétől a harmincas évek elejéig és csatlakozott a már meglévőkhöz. A két világháború között alakult pl. a Belvedere(1921), a Helikon(1921), a Tamás Galéria(1928), a Kovács Szalon(1931), a Szépművészeti Kiállítások(1931) stb. A kiállítási szervezetek legtöbbjének megvolt a maga különleges arculata. 1933-ban született meg az első "Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás", amelyen az összes csoport részt vett, mindegyik a saját bíráló bizottságával. Ezután minden évben megrendezték ezt a kiállítást


Ebben az időszakban megnőtt a művészeti egyesületek száma is. Ekkor alakult a Szinyei Merse Pál Társaság(1920), a Képzőművészek Új Társasága(1924), a Független Művészek Társasága(1924), a Munkácsy Céh(1928), a Magyar Arcképfestők Társasága(1929), a Magyar Rézkarcolók Egyesülete(1931), az Új Művészek Egyesülete(1932) stb. A két világháború között, 13 év alatt, 16 új művészegyesület alakult, a régiekkel együtt 26 társaság működött a művészet érdekében.


A lírai hangvételű és természetelvű impresszionista és posztimpresszionista nagybányai hagyomány Rippl-Rónai József, Csók István, Berény Róbert, Márffy Ödön, valamint Szőnyi István, Bernáth Aurél és Egry József művészetében élt tovább. A szobrászok közül ehhez a csoporthoz kötődött Ferenczy Béni és Pátzay Pál. Pátzay székesfehérvári Huszár-emlékműve (1939) a kor egyik legszebb magyar köztéri szobra.


Rippl-Rónai József, Babits Mihály portréja, 1923


Csók István, A műteremben, 1920


Berény Róbert, Csellózó nő, 1928


Márffy Ödön, Teraszon


Szőnyi István, Este, 1934


Bernáth Aurél, Riviéra, 1926-27


Egry József, Badacsony, 1938-39


A magyar avantgárd legújabb törekvései az 1928-ban megalakult szentendrei művésztelepen bontakoztak ki. A szentendrei iskola festészetében három fő irányt lehetett megkülönböztetni. Czóbel Béla művészete a francia expresszionizmus, a párizsi iskola hatását tükrözte. Barcsay Jenő a Dunakanyar és Szentendre táji és városképi motívumaiból kezdte kialakítani a maga konstruktivista stílusát. Vajda Lajos és Korniss Dezső nevéhez ugyanakkor a szürrealizmus magyar válfajának a megteremtése fűződik.


Barcsay Jenő, Szentendrei látkép


Korniss Dezső, Szentendre, 1979


Korniss Dezső, Miska, 1954


Aba-Novák Vilmos, Szeged, Hősök kapuja részlet, 1937






Plakát művészet


Palma cipősarok


A XX. század elején híres színészek is reklámozták a "PALMA" termékeit. A Jól jár, ha valódi PÁLMA - KAUCSUK SAROK van a cipőjén" reklámszöveg szórólapján szereplő körkérdésre id. Latabár Kálmán így reagált. "Ha Achilles is Palma - sarkot viselt volna a sarkán, nem lett volna Achilles sarka". Rátkay Márton: "Azért viselek Palma - sarkot, hogy könnyen és nesztelenül sarkon fordulhassak, ha hitelezőt látok". Berky Lili színésznő: "Ha ön, kedves szerkesztő úr, minden este táncolna, nem kérdezné meg tőlem, hogy miért viselek Palma - sarkot?"


Berény Róbert, 1928


Szappan reklámok, Berény Róberttől:





Modiano szivar reklámja (Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Irsai István), 1930








Színház


A korszakban mindössze két állami színház működött, az Operaház és a Nemzeti Színház, melyek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartoztak. Mind az igazgató kinevezése, mind a színházak művészeinek és egyéb alkalmazottjainak szerződtetése a miniszter feladata volt. A legkiválóbbakat örökös tagokká nevezték ki, s ez a cím kiemelt fizetést és kiemelt nyugdíjat is jelentett. A többi fővárosi színház magánvállalkozásban működött, az épületeket bérelték, a színészekkel pedig meghatározott időre vagy szerepre szerződést kötöttek, havi fixfizetést, esetenként felléptidíjat kaptak. Állandó vidéki színház a korszakban csak Szegeden, Debrecenben és Pécsett működött. A színjátékokkal kapcsolatban előzetes cenzúra nem volt, de a rendőrség ügyeletes tisztje jelen volt az előadásokon, s főleg arra ügyelt, hogy államellenes és erkölcsöt sértő szöveg ne hangozzék el a színpadon.


A 30-as években nehéz gazdasági körülmények között virágzott a Radnai Miklós vezette operaházi együttes. Radnai a műsor összeállítására is nagy hangsúlyt fektetett: a klasszikusok mellett számos új hazai és külföldi operát mutatott be. Állandó műsoron volt Bartók két műve: A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi.


Radnai Miklós


Németh Antal


A 30-as évek másik jelentős alakja Németh Antal volt. Hóman Bálint 1935-ben nevezte ki a Nemzeti Színház igazgatójává, a szabad kezet adott neki a színház újjászervezéséhez. Teljes mértékben ki is használta a lehetőséget, elbocsátotta a "nagy öregeket”, s elszerződtette a magánszínházak legjelentősebb alakjait: Jávor Pált, Csortost, Somlay Arthurt, Gózon Gyulát, Rajnai Gábort, Tőkés Annát, Berky Lilit, Titkos Ilonát. Egész sor fiatal tehetséget karolt fel: Apáthy Imre, Ungvári László, Szabó Sándor, Várkonyi Zoltán, Ujlaki László, Pataky Jenő, Kovács Károly, Gobbi Hilda, Szeleczky Zita, Szörényi Éva, Lukács Margit - ők alkottak a színház együttesének élvonalát a jubileumi esztendőben, 1937-ben.


Gobbi Hilda


Jávor Pál és Honthy Hanna


E két nagy színházon kívül egyre jobban kiemelkedett egy új, a Magyar Színház, 1932-től fogva, mikor is Hevesi Sándor lett a rendező, aki komolyabb darabokat vett műsorra és emelte a színvonalat is. Az együttes meglehetősen középszerű volt: voltaképpen egy nagy színészre épült: Törzs Jenőre, és néhány jelentős vendégre pl. Csortosra, Somlayra. Néhány a Hevesi rendezte darabok közül: Zilahy Lajos A tizenkettedik óra, Faragó Sándor Barlangvasút; A kőszívű ember fiai Jókai-adaptáció, E. Lavery Az Úr katonái, Parker Disraeli, Shalespeare III. Richárd, Elmer Rice Az utca, Heltai Jenő A néma levente és a felújított Móricz-darab Légy jó mindhalálig. Közülük legjelentősebb A néma levente, amelyhez megnyerték Bajor Gizit a női főszerepre, és olyan sikert aratott, hogy csak Bajor egyéves szabadságának lejárta miatt kellett levenni a műsorról.


Bajor Gizi


A főváros legjelentősebb magánszínháza a Vígszínház volt, ezekben az években Jób Dániel vezetése alatt, állandó, jól összeszokott társulattal: Varsányi Irén, Gombaszögi Frida, Gombaszögi Ella, Góthné Kertész Ella, Góth Sándor, Somlay Arthur, Rajnai Gábor, Kabos Gyula stb. Jób mellett Hegedűs Tibor volt a rendező. Bús Fekete László és Fodor László művei mellett rangosabb nevek is megjelentek: Molnár Ferenc és Hunyadi Sándor szinte valamennyi művét bemutatták. Bár - némi igazsággal - azzal vádolták a színházat, hogy kiszolgálja a sznob közönséget, elsőként mutatott be olyan darabokat, amelyeket senki sem mert vagy nem is tudott műsorra tűzni: pl. Bruckner Angliai Erzsébet, Hauptmann Naplemente előtt, Dumas Kaméliás hölgy, Shaw Caesar és Kleopátra, O'Neill Ifjúság, Bernstein Reménység, Bourdet Nem olyan időket élünk, Fehér és fekete. Nagy siker volt O'Neill Mindörökké és Osborne A világ közepe című darabja.


A tudományok fejlődése a két világháború között


A gazdasági élet újjászervezése a nyersanyaglelőhelyek és energiaforrások elveszítése miatt nagy nehézségekbe ütközött. Szellemi téren azonban nem volt ilyen rossz a helyzet. Az elcsatolt területekről Magyarországra menekült szakemberek és intézmények megnövelték az ország szellemi erőforrásait. A Kolozsvárról Szegedre, a Pozsonyból Pécsre, a Selmecbányáról Sopronba költözött felsőfokú tanintézetek új szellemi központokat jelentettek.


A hamar talpra állt járműipar, híradástechnikai ipar, műszeripar, mezőgazdasági gépgyártás és vetőmagkutatás néhány év alatt visszanyerte európai rangját.


A világ számtalan helyén az Eötvös-inga segítségével kutatták a föld mélyét, Hutyra Ferenc-Marek József: Állatorvosi belgyógyászat című majd tucatnyi nyelvre lefordított műve a szakmai körökben világsikert aratott.


A Ganz gyár és a MÁVAG együttműködésében készültek Európa legnagyobb - 4000 lóerős - egyenáramú mozdonyai, melyek a külföldi vasúttársaságoknál is megelégedésre szolgáltak. Járay Pál nevéhez fűződik az "áramvonalas" járműalak feltalálása. 1932-ben állt menetrendszerű közlekedésbe Kandó Kálmán villanyvonat az első hazai teljesen villamosított vonalon.





Járay Pál és az általa tervezett jármű


A "századunk új Edisonjának" nevezett Mihály Dénes telehor nevű készülékének rendszeréből nőtt ki a modern televíziózás. Az alkalmazható kromatográfiai (a gázok illetve folyadékok szétválasztására szolgáló) eljárás Cholnoky László és Zechmeister László nevéhez fűződik, s ezzel a vegyiparunk is jelentős fejlődésnek indult. A gyógyszerkutatás eredményei - a világon az elsők között - csak hatósági ellenőrzés után kerülhetnek felhasználásra. 1938-ban a világon elsőként kötelezően bevezetik a diftéria elleni aktív védőoltást. Dallos József szemorvos feltalálja a szem egyéni alakját követő tökéletesített üveg kontaktlencsét.


Mihály Dénes és találmánya


Dallos József és találmánya


Szent-Györgyi Albert 1937-ben Nobel-díjat kapott a biológiai égésfolyamatokkal kapcsolatos felfedezéseiért. A leghíresebb felfedezése a C-vitamin volt.


Szent-Györgyi Albert (balról, pipával) munkatársai körében, 1937






Források


• Magyarország a XX. Században, III. kötet, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/index.html


• Képzőművészet Magyarországon: a két világháború között http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/index.html


• https://mult-kor.hu/20110121_a_horthykorszak_megasztarjai


• http://kunszt.reblog.hu/amikor-meg-nem-a-tesco-sonka-volt-a-plakatokon


• http://mek.oszk.hu/03300/03360/html/elemzes.htm


• http://mek.oszk.hu/03400/03467/html/hatter.htm#1


• http://mek.oszk.hu/03400/03411/html/elemzes.htm


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Ber%C3%A9ny_R%C3%B3bert


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3k_Istv%C3%A1n


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Rippl-R%C3%B3nai_J%C3%B3zsef


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Ma_(foly%C3%B3irat)


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelet_N%C3%A9pe_(foly%C3%B3irat,_1935%E2%80%931942)


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugat_(foly%C3%B3irat)


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Korniss_Dezs%C5%91


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Aba-Nov%C3%A1k_Vilmos


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferenczy_B%C3%A9ni


• http://dohanymuzeum.hu/modiano-diadala


• https://www.mutargy.com/festmeny-grafika/korniss-dezso-beszterce-1908-budapest-1984-miska-1954-1980


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Aba-Nov%C3%A1k_Vilmos


• http://mek.oszk.hu/03300/03360/html/elemzes.htm


• https://akvarell.blog.hu/2011/10/07/virag_judit_aukcio_2011_osz_top_10


• http://mek.oszk.hu/03400/03411/html/elemzes.htm


• https://hvg.hu/kultura/20190202_Utolso_boleny


• https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C5%91s%C3%B6k_kapuja_(Szeged)#/media/File:H%C5%91s%C3%B6kKapuja4KJ.jpg


• http://slagermuzeum.network.hu/kepek/javor_pal/javor_pal__honthy_hanna


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Gobbi_Hilda


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Bajor_Gizi


• https://autotechnika.hu/cikkek/szakkepzes/10764/jaray-pal-az-aramvonalas-auto-atyja


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_D%C3%A9nes


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent-Gy%C3%B6rgyi_Albert

Az elemi szintű oktatás fejlesztése a Horthy-korban

A Horthy-korszak oktatásügyért felelős miniszterei hagyományosan a vallás-és közoktatásügyi miniszterek voltak, melyek közül kettő tevékenysége számított igazán kiemelkedőnek. Gróf Klebelsberg Kunó 1922 és 1931 között, míg Hóman Bálint megszakításokkal ugyan, de 1932-től 1942-ig töltötte be ezt a tisztséget. Annak ellenére, hogy politikai és kultúrpolitikai nézeteik jelentős ellentéteket mutattak, mindketten kiemelt figyelemben részesítették az oktatásügy fejlesztését.

Az oktatásügyön belül a népiskolai fejlesztést tartotta mind Klebelsberg, mind Hóman a legfontosabbnak. Ennek okai az első világháború előtti előnytelen állapotok lehettek az oktatásban. 1913-ben 17 ezer mindennapos népiskola működött az országban, melyekben 35 ezer tanár oktatott 2,2 millió diákot. Ezekből a számokból jól látható, hogy az egy tanárra jutó diákok száma igen magas volt, körülbelül 64/tanár.

Klebelsberg Kuno

A trianoni béke után 5548 iskola maradt az ország új határain belül, ami mindössze 33%-a a háború előtti számnak. Az 1920-as évek elején emiatt már „csak” 49 diák jutott egy tanárra és 149 egy iskolára. A diák-tanár arány kedvezőbbé válása mellett kevésbé pozitív tényezők is jelen voltak, mégpedig, hogy a tanköteles diákok 15%-a továbbra sem járt iskolába. Ezek a diákok főleg a tanyavidékeken éltek, ahol szükség volt rájuk mezőgazdasági területen.

A tanárok eloszlása továbbra is egyenlőtlen maradt, míg vidéken jellemző volt az egy tanáros iskola, addig a városokban és nagyobb községekben több tanár dolgozott.

Az 1920-as évek elején főleg pénzbe nem kerülő intézkedéseket hajtottak létre, ilyen volt például, hogy megerősítették a 6 és 15 év közötti gyerekek iskolakötelezettségét. Átfogó programcsomag létrehozására 1926-ig kellett várni, mely két részből tevődött össze. Az egyik, a 8 osztályos elemi iskola bevezetésének kezdeményezése, melyet a későbbiekben fogok a tárgyalni, a másik pedig az iskolai objektumok felújítása, illetve újak építése. Utóbbi keretein belül összesen 1096 iskola épült, illetve 3500 új tanterem és 1750 tanító lakás is megépítésre került 1930-ig. Az 1930-as évektől nem sikerült elegendő költségvetési támogatást nyújtani az oktatás fejlesztésére, melynek oka a kialakult gazdasági válság volt.

Az 1920-as évek második felére alakult ki a kezdeményezés a 8 osztályos iskola bevezetésére. Ennek oka elsősorban a tudásanyag szélesítése volt, tehát nem ugyanazt tanulták volna a gyerekek az iskolában, amit előtte 6-ig, csak 8 évre elnyújtva, hanem a 6 évnyi anyagot pótolták magasabb szintű ismeretekkel. A gazdasági válság elnapolta a rendszer bevezetését, emiatt mindössze 100 ilyen iskola működött kísérletképpen. 

A tanárok többsége nem támogatta a rendszer bevezetését több okból sem. Szerintük a tanítóképző nem elég ahhoz, hogy valaki a felsőbb évfolyamokban taníthasson, hanem csak azok elég képzettek ehhez, akik 5-6 éves tanárszakot végeztek el. Úgy gondolták, hogy a képzettebb tanárok oktassák a felső 4 évfolyamot, míg az alsót a sima tanárszakon végzettek.

Tanóra a Horthy-korban

Ugyan törvényjavaslat csak 1940-ben készült a 8 osztályos elemi iskola bevezetéséről Hóman Bálint kezdeményezésére, ennek ellenére az országgyűlésen belül már 1927-ben megkezdődött a harc az ellenzők és támogatók között.

Az országgyűlés elméletben támogatta a törvényjavaslatot, gyakorlatilag azonban a felsőház ellenezte azt. Mint később kiderült, ők sem ítélték el teljesen a rendszert, mindössze egy későbbi időpontban szerették volna bevezetni. Az ellenzők táborát a földműves nép is erősítette, akik igényt tartottak a diákok munkájára a földeken, miután elvégezték az iskolát.

Meghatározták, hogy mindezen célok elérése érdekében új jogszabályokat kell alkotni. Ilyen volt például az, hogy 8 osztály elvégzéséhez kötötték a választójogot, illetve ahhoz, hogy valaki iparos-kereskedőtanonc képesítést szerezzen szintén elvárt követelménynek számított.

Végül 1940 nyarán kezdték el komolyan tárgyalni a 8 osztályos elemi iskola bevezetésének törvénytervezetét, mely az 1940.XX. tc. (91)-et eredményezte. Az elemi népiskola legfőbb feladatait és nevelési alapelveit is magába foglalta a törvénycikk, úgymint vallási és erkölcsi nevelés, alapműveltség fejlesztése illetve a gyermekek életre nevelése.

Források:

Joó, Adrienn (2006) Az elemi népoktatás és a tanítóképzés reformja. A Nemzetnevelés tükrében. Iskolakultúra, 16 (9). pp. 3-23. ISSN 1215-5233

http://tortenelem.fazekas.hu/erettsegi/tetelek

Készítette: Tóth Aurél

A Horthy-korszak miniszterelnökei

A Horthy-korszak miniszterelnökei 

(Gács Mátyás, Györfi Zoltán, Ladancsik Balázs)

A Horthy-korszak 31 miniszterelnökei között volt 6 napig, de 10 évig is tartó mandátum. A korszak változó nemzetközi politikai helyzete mellett az ország belső gondjaira is kiemelten kellett figyelni a két világháború közötti Magyarországon.

Az első miniszterelnök a sorban, akinek a neve összeforrt a trianoni békeszerződés aláírásával, Simonyi-Semadam Sándor 1920. március 15-én került hivatalába, és a béke aláírását nem vállalta rangosabb politikus, így rá esett a választás. 1864-ben látta meg a napvilágot Cseszneken, tanulmányait pedig jogi diplomával zárta. Gyakorló ügyvédként irodát is nyitott, és járt Afrika, Ázsia, Amerika több országában is. Első képviselői megbízását 1901-ben kapta, majd 1906-tól Néppárti parlamenti képviselő volt. A háború utáni forradalmak után megmaradt a „második vonal szürke” politikusának. A KNEP mezőkövesdi mandátumát kapta, nem is volt irányítói törekvése, átmeneti szereplőnek szánták, aki a nevét adja a békediktátum aláírásához. A június 4-i aláírást követően megszervezte a felszabadult Tiszántúlon a választásokat június 22-én, mely a Kisgazda párt győzelmét hozta, majd ígéreteinek megfelelően június 26-án lemondott posztjáról, amit végül július 19-ig betöltött, ameddig Teleki Pál át nem veszi tőle. Ezek után felhagyott a politikával, újranyitotta ügyvédi irodáját, az Országos Pénzügyi Tanács tagja lett, és gazdasági szakértelmének köszönhetően több bank és hitelintézet igazgatótanácsi tagnak kérte fel. Élete 1946. június 4-én a békeszerződés évfordulóján Budapesten következett be.

Simonyit követő Teleki Pál földrajztudós, politikus, aki erdélyi felmenőkkel rendelkezett és saját

hírneve adta a garanciát, hogy feladatát jól fogja ellátni. Erdélyi felmenői ellenére 1879-ben a család Budai palotájában született, de gyerekként Szatmárban nevelkedett. Itt széles érdeklődést mutatott a fizika, biológia iránt, a kor nagy tudósaival, Eötvös Lóránttal és Hermann Ottóval levelezett. A kor nagy politikusaihoz hasonlóan az államtudományi karon szerzett diplomát 1903-ban, de Lóczy Lajos mellett földrajz gyakornok ekkor. Szatmár város szolgabírója lesz 1904-ben, ezt követően Afrikába utazik, de európai körutat is tesz. 1909-ben szerez nemzetközi tudományos elismertséget, mikor kiadja Atlasz a japán szigetek cartográphiájának történetéhez című művét. Betölti a Földrajzi Intézet igazgatója és a Magyar Földrajzi Társulat főtitkári tisztjét. Az I. világháborúban szerb, majd az olasz fronton szolgál önkéntesként. Hazatérése után szociálpolitikai területtel foglalkozik, a hadirokkantak, árvák, özvegyek ellátásával foglalkozó Hadigondozó Hivatal elnöke lett. 1918-tól készül a békekonferenciára, ekkor készül a híres Carte rouge. A tanácsköztársaság idején Svájcban tárgyal, ahonnan Bécsbe utazik és csatlakozik az Anti Bolsevista Comiteéhoz. Az ő irányítása alatt készültek a békedelegáció tanulmányai, térképei és statisztikái. Ezt a Simonyi-kormány külügyminisztereként tudta megtenni, majd 1920. júliusától miniszerelnökként folytatta munkáját. Megkezdte a törvények előkészítését és az új államszerkezet megszilárdítását. Az belső rend érdekében feloszlatta tiszti különítményeseket, elfogadta a rend törvényt és a numerus clausust, végrehajtották a Nagyatádi-földreformot, melyről később derült ki, hogy nem oldotta meg a lakosság gondjait. A gazdaságpolitika sikertelennek bizonyult, nem tudta talpra állítani a gazdaságot. IV. Károly visszatéréséről tudott, éppen egy barátja birtokán vadászott, ahol találkozott is az uralkodóval, de erről nem tájékoztatta Pestet, ezt később hallgatólagos beleegyezésnek tekintették, és lemondásra kényszerült. Ezek után kezd tanítani az egyetemen, 1922-ben USA előadásokat tart, 1924-25 között a Népszövetség felkérésére az Irak és Törökország határán lévő olajmezők hovatartozását vizsgálja. A Magyar Cserkészszövetség 1922-ben, mellyel fián keresztül 1912-ben ismerkedik meg,

főcserkészének választja. Volt dékán és rektor is a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a mai BME elődjén. Revíziót tudományos alapon képzeli el, és 1938-tól kötelességének érezte, hogy valamit tegyen hazájáért, ezért az Imrédy-kormányban vállalt miniszteri tisztséget. Az első bécsi döntés tárgyalásain is jelen van, amiért Horthytól kitüntetést kap. Második miniszterelnöksége 1939-ben kezdődik, elfogadják a második zsidótörvényt, visszaszorítják a nyilasokat, megindul a fegyveres semlegesség politikája. A német sikerek után hinni kezdett a sikerben, erősödésnek indult a szélsőjobb és német orientáció. A jugoszláv barátsági szerződés aláírásával, mely utolsó külpolitikai kapcsolatként maradt fent, két tűz közé került. Hitler ultimátumot ajánlott, melyek után a válaszút előtt álló ország a háború felé fordult volna, de ezt ellenezte, végül 1941 április 3-án öngyilkos lett, és hazánk belépett a világháborúba.

Utódja Bethlen István, aki 1921 és 1931 között 10 éven át irányította az ország ügyeit

miniszterelnökként. Az 1874-ben Gernyeszegen született politikus a Theresianum után Pesten szerzett jogi diplomát, és eltöltött fél évet angol egyetemeken. Politikai pályája Erdélyben kezdődik 1898-ban, majd a felsőház tagja lesz, 1901-től 39-ig képviselő is. Kormányfősége 3 szakaszra osztható, mely egy agrár ideológiát jelentett, és a románok előretörését akarta megakadályozni Erdélyben. Ezt követően fordul az ipar felé, célja a belpolitikai stabilitás és a pénzügyi helyzet javítása. A társadalom számára új szociálpolitikai intézkedéseket vezetett be, és kezelni próbálta a gazdasági válság hatását, melyhez a külpolitikai kapcsolatokra volt szükség. Politikája a korlátozott parlamentarizmussal fémjelezhető, mivel demokratikus volt, de a kormánypárt nem tudott 10 év alatt megbukni a választójogi törvény módosításai miatt. Felismerte, hogy az önerős gazdaságpolitika nem működik, és hitelre van szüksége az országnak. A javuló életszínvonal új lakóházakat, egészségbiztosítást, kórházak építését és a népiskolai hálózat fejlesztését eredményezte. Intézkedései egy része nem teljesülhetett, mert a nagy gazdasági világválság 1929-ben eléri a mezőgazdaságot, csökken az export. Ezek után augusztus 19-én lemondásra kényszerül, amit csak ideiglenesnek gondolt, bízott az 1-2 éven belüli visszatérésben. A háború alatt kivárásra várt volna, ellenezte a túlzott német orientációt és a hadüzeneteket, szerepet játszott Horthy tanácsadó testületében. A szovjet bevonulás időtartamát csak 2-3 évre becsülte. 1944-től a Gestapo körözési listáján szerepelt, szovjet háziőrizetben volt, ahonnan 1945 áprilisában Moszkvába viszik, és 1946 októberében ott hal meg. Hamvait 1994-ben hozták haza.

1931 augusztus 24-én vette át hivatalát Károlyi Gyula, akit Horthy konzervatív nézetei miatt

választotta feladatra, alternatívaként a későbbi miniszterelnök Gömbös Gyula merült fel. A Károlyi birtokon 1871-ben született gróf Károlyi Mihály unokatestvére, jogi diplomát szerzett és a berlini és bonni egyetemen is volt vendéghallgató. Felsőházi tagsága 1905-ben kezdődött, és 1906-10 között Arad főispánja volt. 1910-től birtokaira visszavonulva él, a háború alatt az orosz fronton tartalékos hadnagyként szolgál. Szegeden az ellenkormány tagja lesz, de a forradalmak alatt szabolcsi és szatmári birtokaira visszavonultan él, szeretett aradi birtoka román kézre került. 1927-ben csatlakozik újra a felsőházhoz, és 1930 decemberétől külügyminiszterként dolgozik a Bethlen-kormányban, közreműködik az olasz barátsági szerződés kidolgozásában. Miniszterelnökként adóemeléseket vezetett be, csökkentette a fizetéseket, meghirdette a takarékosság politikáját. Tettei nem segítették a válság kezelését, több kormánypárti viszály is kísérte kormányfői időszakát. A biatrobágyi merénylet után statáriumot vezetett be, a gazd

asági intézkedésekre válaszul szociáldemokrata tüntetések és sztrájkok indultak az országban. 1931 végén már távozna székéből, de a kormányzó kérésére marad, viszont alig egy évvel később 1932. szeptemberében saját pártja fordul vele szembe, ekkor lemond. Utódja Gömbös Gyula lesz, ő maga pedig a háború alatt a kormányzó tanácsadó testületét erősíti. Várakozásaiban egy konzervatív jövő képe élt. Élete 1947 április 23-án Budapesten ért véget.

Gömbös Gyula - 1886. december 26. - 1936. október 6.

1886. december 26-án született egy piciny Tolna vármegyei német faluban, Murgán. Apja a község nemesi származású evangélikus (lutheránus) tanítója. Anyja a község legmódosabb paraszcsaládjából származott. Tanulmányait Murgán kezdte, majd a család Sopronba költözött így, ott folytatta elemi iskoláját, majd a helyi líceum tanulója lett. Eredményei azonban nem voltak kimagaslók, de kitűnt azonban a futballmeccseken teljesítményével. Apja a negyedik osztály elvégzése után kadétiskolába íratta, így 1901 és 1905 között a pécsi honvéd hadapródiskolába járt. A fiatal Gömbös megtalálta a számára ideális közeget, ez abból is kitűnik, hogy az évfolyam ötödik legjobb tanulójaként végezte az iskolát. Tisztté avatása után a horvát honvédgyalogezredhez került, hol egészen a főhadnagyi rangig jutott, ezt követően beiratkozott 1911-ben egy felsőbb tiszti tanfolyamra, amelyet szintén jeles érdemjeggyel végzett el. Ezt követően a bécsi hadiskolába iratkozott be, amelyet közvetlenül a háború kitörése előtt fejezett be 1914-ben.

Az első világháborúban először a szerbiai fronton volt jelen, majd részt vett a Kárpátokon való átkelésen is. Bátorságáért III. osztályú katonai érdemkereszttel, majd ezüst katonai érdemkereszttel tüntették ki. Azonban megsebesült és a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Az őszirózsás forradalom híre Bécsben érte, első gondolata az ellenállás volt, azonban belátta, hogy ennek realitása nincs, ennek következtében Budapestre utazott és jelentkezett szolgálattételre. A zágrábi nagykövet katonai attaséja lett. Majd a háborús veszteség és a katonaság széthullását követően Friedrich István hadügyi államtitkárral a forradalmi kormány megdöntését tervezgették. Belépett a tisztek Magyar Országos Véderőegylet (MOVE) nevű szervezetébe, melynek elnöke is lett és a kormányellenes erők egyik vezéralakja lett. A kormány is ekképpen kezelte, így az internálási rendelet hatására Bécsbe utazott és onnan folytatta ellenforradalmi tevékenységét. Bekapcsolódott az Antibolsevista Comité munkájába, így került kapcsolatba az aradi, majd a szegedi ellenkormánnyal, amelynek hadügyi államtitkára lett, és aktív szerepet vállalt a Nemzeti Hadsereg szervezésében.

Egyre aktívabb szerepet vállalt a politikai életben. A Kisgazdapárton belül tekintélyes pozíciót vívott ki magának, politikai ideálja egy olyan diktatórikus jellegű állam, amely a gazdasági élet piaci automatizmusait a központi beavatkozásnak rendelte volna alá, valamint a közszabadságot erősen korlátozta volna. 1921-ben nem kapta meg az általa várt belügyi államtitkársági pozíciót. október végén főszerepet játszott a IV. Károly elleni fegyveres harc megszervezésében, ekkor tett bizonyságot hűségességéről, ez is segítette a kormányzó bizalmának elnyerésében.

1922-ben megalakuló Egységes Pártban ügyvezető elnök lett, és egyre inkább szembekerült a konzervatív-liberális kormányfővel, Bethlennel. 1923 augusztusában lépett ki a kormánypártból és megalakította saját pártját a Fajvédő Pártot, amely a konzervatív bethleni konszolidáció szélsőjobboldali ellenzéke lett. Befolyását és tömegtámogatottságát elvesztette a párt, mikor a bethleni konszolidáció következtében a gazdasági helyzet stabilizálódni kezdett, ennek következtében 1928-ban feloszlatta pártját és belépett a kormányzó pártba. Ekkor nyerte el a honvédelmi minisztériumi címet, sokat tett a honvédség harcképességének fokozása érdekében. A gazdasági és társadalmi válság kiélezéséével párhuzamosan politikailag is aktivizálódott. Azonban Bethlen lemondásakor Horthy még nem mellette, hanem gróf Károlyi Gyula mellett döntött. Egy év múlva, 1932-ben viszont már Gömbös kapott megbízatását a kormányzótól.

Jelentős változásokat, módosításokat kívánt véghez vinni az állam működésében, ezen terveit azonban a kormányfő és a háttérből Bethlen is visszaszorította, csak jelentős módosításokkal sikerült véghez vinnie terveit, nem sikerült létrehoznia az egypártrendszert és a korporatív államkiépítése sem sikerült. 1936-ra már bukott politikusnak számított a leváltástól halálos betegsége mentette meg. Krónikussá váló vesebaja végül 1936. október 6-án végzett vele, amikor éppen Münchenben tartózkodott kezelésen. 

Darányi Kálmán - 1886. március 22. – 1939. november 1.

Részben német, részben magyar nemesi családból származott. Nagyapja Darányi Ignác az

Országos Magyar Gazdasági Egyesület egyik első titkára, táblai jegyző, apja Darányi Béla földművelésügyi államtitkár volt. 1886. március 22-én Budapesten született. A budapesti egyetem állam és jogtudományi karán államtudományi doktorátust szerzett. Az egyetem elvégzése után azonnal a közigazgatási pályára lépett. 1909-ben Pest vármegye közigazgatási gyakornoka, majd a Belügyminisztérium segédfogalmazója ként alkalmazták. 1914-ig Fogaras vármegye főszolgabírója, majd főjegyzője. A hivatali ranglétrán való folyamatos előrehaladásban az első világháború akasztotta meg. Azonnal jelentkezett frontszolgálatra, tartalékos hadnagyi, majd főhadnagyi rangban harcolt.

Veszprém megyei birtokaira vonult vissza, honnan csak a forradalmi majd az ellenforradalmi cselekmények befejezte után tért vissza. 1920-ban Győr és Komárom vármegye főispánja lett, majd 1924-ben egyesült Győr-Moson-Pozsony egyesített vármegyék főispánja lett, valamint több országos gazdasági és társadalmi egyesület tagja is volt. 1927-ben miniszterelnökségi államtitkár lett.

Ezen posztra való kinevezését leginkább annak köszönhette, hogy széleskőrű közigazgatási tapasztalattal rendelkezett, valamint családja régi és elég közeli kapcsolatban állt a Teleki, valamint Bethlen családdal is, ezeken kívül megbízhatósága, pontossága és nem utolsósorban az egyénisége, amely szélsőségektől mentes volt és túlzottan magasra törő ambíciók sem jellemezték.

1935-ben Gömbös Gyula földművelésügyi miniszterré neveztette ki, nevéhez fűződik az erdőtörvény és a cselédtörvény kidolgozása is. Egyke kérdés tanulmányozásával is foglalkozott miniszterelnöksége alatt, amelyre a népi írók, mint Ilyés Gyula hívták fel a figyelmét. A kormányfő betegsége miatt 1936-tól ő látta el a miniszterelnöki teendőket, majd Gömbös halálát követően utódja lett. Tőle várták a megkezdődött jobbratolódás megállítását. Ennek következtében betiltotta Szálasi Ferenc nyilaskeresztes pártját, kiterjesztette a kormányzó és a felsőház jogkörét is. A fegyverkezés nem csupán a revízió leendő előre mozdítása miatt volt következett be, hanem a trianoni békeszerződés következtében hadseregfejlesztés nem zajlott hazánkban, tehát nem csupán a revízió, hanem az önvédelem okán is szükséges volt. De az 1930-as évek végére a győri program ellenére is siralmas volt a honvédség felszereltségi szintje.

1937-ben látogatást tett Németországban, a látottak és tapasztaltak is befolyásolták, hogy egyre inkább távolodott a belpolitikai konzervativizmustól, valamint a mértékletes német külpolitikától. Bizalmas tárgyalásokba kezdett a nyilas-hungarista mozgalom vezetőivel, állami pozíciókat, valamint mandátumokat ígért nekik. Lépéseket tett a már régebb óta előkészítés előtt álló első zsidótörvény keresztülvitelére.

Szálasival folytatott tárgyalásai kitudódása után, Horthy súlyos szemrehányásokkal illette, aminek következtében, valamint a ránehézkedő kormányzati felelősség terhét is nehezen viselő Darányi beadta lemondását. A magyar kormány képviseletében október 14-én ő utazott Hitlerhez, hogy biztosítsa a németek támogatását a leendő szlovák-magyar határ kérdésében. Ötvenhárom éves korában, 1939. november 1-jén hunyt el Budapesten.

Imrédy Béla - 1891. december 29. – 1946. február 28.

Budapesten született 1891. december 29-én egy magyarrá asszimilálódott és nemességet is szerző zsidó-német eredetű család sarjaként. Apja bankár, míg anyja az ország legnagyobb vaskereskedői üzlethálózat irányító família leszármazottja. Középfokú tanulmányait a budapesti piaristáknál végezte, hasonlóan Teleki Pálhoz és Károlyi Gyulához. Az érettségi után a budapesti egyetem állam- és jogtudományi karára iratkozott be, amelyet sikeresen elvégzett 1913-ban. Majd ezt követően állami szolgálatba lépett, pályáját a Pénzügyigazgatóságon kezdte. Az első világháború kitörését követően önkéntesnek jelentkezett, hol négy évet töltött el, végül 1918-ban tartalékos huszár főhadnagyként szerelt le.

A háborút követően a Pénzügyminisztériumban dolgozott, 1920-ban pénzügyi titkárrá nevezték ki. A jogi doktorátus mellé pénzügyi és közgazdászi ismereteket is szerzett. A becsvágyó Imrédy, ki az üzleti élet és bankvilág legfelsőbb köreiben is otthonosan mozgott, folyamatosan felfelé ívelő pályát tudhatott magáénak. A Magyar Nemzeti Bank igazgatóhelyettese, majd 1928-ban, igen fiatalon az intézmény igazgatójává nevezték ki. A Nemzeti Bank éléről Imrédy nemcsak a magyar gazdaságot ismerte meg behatóan, hanem a nemzetközi pénzvilágot is, ezeken keresztül a nemzetközi kapcsolatok alakulásába is belátást nyert.1932-ben Gömbös őt kérte fel a 95 pontos nemzeti munkaterv, illetve a kormányprogram gazdasági és pénzügyi vonatkozásainak kidolgozására. Majd Gömbös kormányában is helyet kapott, a pénzügyminiszteri tárca formájában 1932-ben. A kormány egyik legfontosabb alakja volt, neki is köszönhető, hogy a hazai és nemzetközi pénzvilág elfogadta a Gömbös kormányt.

A Nemzeti Bank elnökeként Imrédy egyik első útja Németországba vezetett, hol a Reichbank elnökével folytatott tárgyalásokat 1935-ben. Egyre inkább a politikával kezdett el foglalkozni, memorandumot fogalmazott meg Darányi számára, amelyben a két legfontosabb magyaroroszági problémára hívja fel a figyelmét, a földkérdésre és a zsidókérdésre, ezek megoldására kívánt javaslatot tenni. Reformjavaslataival úgy kívánta kifogni a szelet a szélsőjobboldal vitorláiból, hogy közben az uralkodó körök gazdasági és politikai érdekei alapvetően ne sérüljenek. Ez tette alkalmassá az elit körében, hogy Darányit ő váltsa a miniszterelnöki pozícióban.

Néhány nappal Imrédy kormányalakítása után 1938. május 29-én fogadta el a parlament az első zsidótörvényt, amely az addigi polgári jogegyenlőséggel szakított. Majd ismét letartóztatták Szálasi Ferenccet és háromévi fegyházbüntetésre ítélték. Külpolitikai sikere, hogy a kisantant elfogadta Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát.

Az 1938. november 2-ai I. bécsi döntést követően azonban nyilvánvalóvá vált,

hogy az elődjéhez hasonlóan ő is a németbarát külpolitika befolyása alá került, belpolitikailag pedig a diktatúra felé vezetett miniszterelnöksége további része. A parlament kikapcsolására és a rendeleti kormányzás bevezetését tervezte, azonban amikor a kormányában szereplő Teleki Pált és Keresztes-Fischer Ferencnet is beavatta tervébe, heves tiltakozással válaszoltak és kiléptek a pártból, ekkor a kormányzó hiába kérte fel Teleki Pált kormányalakításra, visszautasította azt, így a Kormányzó ismét Imrédyt bízta meg kormányalakítással, ebben szerepe volt annak is, hogy a kormányzó tartott Imrédy leváltását okozó német nehezteléstől is. Az így hatalmon maradt Imrédy programjának gyors keresztülvitelét valósította meg. Megkezdte a második zsidótörvény előkészítését. Megalakította a fasiszta Magyar Élet Mozgalmat, valamint ígéretet tett arra, hogy Magyarország csatlakozni fog az antikomintern paktumhoz.

Horthy és az uralkodó körök is szorgalmazták leváltását, amelyhez ürügyet kerestek, amelyre azért volt szükség, hogy közben a német viszony ne sérüljön. Ennek következtében okmányok kerültek elő, amelyek Imrédy egyik távoli felmenőjének zsidó származását bizonyították. Ezen okmányt Horthy a miniszterelnök elé tárta, ki megdöbbent annak láttán, valamint a kormányzó lemondásra szólította fel. Imrédynek az okmány valódiságát nem sikerült cáfolnia így beadta lemondását 1939. február 16-án. Azonban nem tudott megbékélni azzal, hogy kegyvesztett lett, mindenképpen visszaakart kerülni a hatalomba. Állandóan rivalizálni próbált Teleki Pállal, ezen próbálkozásai nem vezettek sikerhez, így ennél radikálisabb megoldással próbálkozott. 1940-ben kilépett a kormánypártból és megalapította saját pártját, amely a Magyar Megújulás Pártja nevet viselte. A párt elsősorban az úri középosztály számára volt nyitott, alapvetően fasiszta jellegű volt, azonban a nyilasoknál mérsékeltebb programmal rendelkezett. Imrédy fasiszta államában a legfőbb hatalom a diktátori jogokkal felruházott miniszterelnök kezében összpontosult volna, vagyis az Imrédy kezében. A hatalom visszaszerzése érdekében kapcsolatokat épített ki a németekkel és a hazai nyilasokkal.

Magyarország 1944-es német megszállásának napjaiban úgy tűnt terve beigazolódik, ugyanis a németek mindenáron őt akarták volna a magyar kormány élére, azonban Horthy ezt nem engedte. Végül belátta, hogy a németek nem egyszerűen a magyar gazdaság totális kihasználására, hanem a zsidó vagyonok megszerzése révén valójában annak tulajdonlására törekszenek. Ennek következtében, miután az SS megszerezte családtagjainak hatalmas vagyonát, útleveleket biztosított a család tagjainak, majd kilépett a kormányból és nem folytatott tovább aktív politikai tevékenységet. Az 1939 és 1944 közötti tevékenysége miatt 1945-ben letartóztatták és mint háborús bűnöst bíróság elé állították. Halálos ítéletét 1946. február 28-án hajtották végre. Mint mondta, későn látta be, hogy meg kellett volna maradnia bankelnöknek.

Bárdossy László (1941. ápr.3. - 1942. márc. 7.)

Szombathelyen született 1890. december 10-én, kisnemesi családban. A középiskolát Eperjesen és Budapesten végezte. Felsőfokú tanulmányait is a fővárosban folytatta, 1912-ben jogi doktorátust szerzett. Ismerősei éles elméjű, jó nyelvérzékű fiatalemberként írták le.  Tanulmányai befejezése után a Vallás- és Közoktatás Minisztériumban dolgozott segédfogalmazóként. 1922-től a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, majd miniszteri osztálytanácsos. Ezek után is a külügy munkatársa maradt, 1930-34 között londoni, 1934-41 között bukaresti követ. A nemzetközi helyzet fokozódásával egyre fásultabb és kiábrándultabb lett. Csáky István gróf halála után Teleki Pál gróf őt kérte fel a

külügyi tárca vezetésére 1941. február 4-től. A miniszterelnök szerint „feltétlenül becsületes és éles eszű, sok szép tehetséggel megáldott hazafias magyar”. Teleki halála után a kormányzó őt nevezi ki 1941. április 3-án miniszterelnökké. Április 11-én, Jugoszlávia felbomlása után a honvédség bevonult a Bácskába, a Baranya-háromszögbe, a Muraközbe és a Muravidékre. Ezzel lezárult a területi revízió. Ez év június 26-án Kassát máig ismeretlen felségjelzésű gépek bombázták. Úgy gondolták, a támadást a Szovjetunió hajtotta végre. Néhány óra alatt a Minisztertanács is összeült. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter kivételével mindenki a Szovjetunió megtámadása mellett szavazott. Így június 27-én megtörtént a hadba lépés, így Magyarország hivatalosan is belépett a II. második világháborúba. Moszkvából Kristóffy József

követ Molotov üzenetét továbbította Bárdossynak: a Szovjetuniónak nincs semmilyen követelése Magyarországgal szemben, mi több támogatja Magyarország revíziós követeléseit Romániával szemben, s a háború után számíthat rá, ha semleges vagy szövetséges lesz az ország. Bárdossy nem adta át az üzenetet Horthynak, az ajánlat süket fülekre talált. Így az éppen javuló magyar-szovjet kapcsolatok dugába dőltek. December 11-én az Egyesült Államokkal állt be a hadiállapot, amit Roosevelt elnökék nem vettek komolyan. 1942 januárjában döntöttek a 2. magyar hadsereg frontra küldéséről. A belpolitikában a gömbösi irányt próbálta folytatnia, sikertelenül. Államfősége alatt fogadták el a III. zsidótörvényt. Végül a bukásához nem ezek vezettek, hanem a kormányzó helyettes választásnál nem Horthy István, hanem Albrecht főherceget támogatta. Ezt követően a kormányzó 1942. március 7-én leváltotta. Későbbiekben az ”úri” szélsőjobboldal vezetője volt a parlamentben. A háború után a Népbíróság halálra ítélte, 1946. január 10-én végezték ki.

Kállay Miklós (1942. március 9. - 1944. március 22.)

Nyíregyházán született 1887. január 23-án, köznemesi családban. Tanulmányait Nyíregyházán és Budapesten, illetve külföldön Drezdában, Genfben és Párizsban végezte. 1910-ben szerez jogi doktorátust. Ezt követően lett Kisvárda, majd Nagykálló szolgabírója. 1921-től Szabolcs és Ung vármegye főispánja. Később a kereskedelmi államtitkár, a Tiszántúli Kereskedelmi Kamara elnöke. 1932-től a Gömbös-kormány földművelésügyi minisztere. Minisztersége alatt zajlott az Alföld fásítása és az öntözőrendszer kiépítése, a szikes területek termővé tétele. 1935-ben lemond a tárca vezetéséről a belpolitika túlzottan jobbratolódása miatt és a kormánypártból is kilépett, de továbbra is részt vett az országgyűlés munkájában. A magyar politikai elit megbízott benne. Bárdossy leváltása után Horthy őt kéri fel 1942. március 9-én a kormányfői posztra. Gyakran nevezik a politikáját hintapolitikának, tévesen. Ugyanis az volt a feladata, hogy a háborúból fokozatosan kivezesse az országot, úgy, hogy ne forduljon nyíltan szembe Németországgal. 1942. augusztus 20-án Horthy István kormányzó helyettes a keleti fronton az utolsó bevetése során a repülőgép meghibásodása miatt életét vesztette. Kállay az augusztus 20-i körmenet során értesült a balesetről, neki kellett közölnie a tragédiát a kormányzóval.

1943 januárjában következett be a rosszul felfegyverzett, ellátási problémákkal küszködő 2. magyar hadsereg súlyos veresége a Don-kanyarnál. A katasztrófa után a megmaradt csapatokat kivonták a frontról. Aktívak voltak mind a kormányzat, mind magánemberek külföldi diplomáciai tapogatózásai a nyugati szövetségesek felé. Egy nagyon bonyolult kapcsolatrendszer alakult ki. Például az Egyesült Államokban volt Eckhardt Tibor és Habsburg Ottó, Svédországban Ullein-Reviczky Antal, Isztambulban Szent-Györgyi Antal, Svájcban Barcza György. A cél az volt, hogy a szövetségesek a Balkánon hajtsanak végre ez partraszállást, illetve abban bízott a magyar fél, hogy a szicíliai partraszállás után gyorsan előbbre haladva előbb érik el Magyarországot, mint a szovjetek. 1943 szeptemberére biztossá vált, hogy az utóbbiak érik el az országot előbb. Bethlen javasolta Kállaynak, hogy a szovjetekkel minél előbb fel kell venni a kapcsolatot, azonban a szovjetellenesség,

szovjetektől való félelem nagyon erős volt a vezető elitben. Kállay úgy reagált a bethleni javaslatra, hogy: „István, én nem leszek muszkavezér.” A béketapogatózások szinte egészéről tudtak a németek, már 1943 szeptemberében döntöttek Magyarország megszállásról. 1944. március 18-ám Horthy és Szombathelyi Ferenc vezérkari főnök Klessheimbe utazott Hitlerrel tárgyalni, így magyar fegyveres erőknek parancsot adható személyek nem tartózkodtak az országban. Kállay kérte Horthyt ne menjen, mert meg fogják szállni az országot, s ha történne valami, ő nem adhat ki utasítást a fegyveres erőknek. Horthy nehezen, de elfogadta a megszállás tényét, és másnap, március 19-én a Margaréta terv értelmében a Wehrmacht csapatai szállták meg az

országot. 20-án Kállay a török követségre menekült, 22-ig volt miniszterelnök. Októberig a követségen volt, októberben feladja magát a nyilasoknak, először sopronkőhidai börtönbe vitték, ahol találkozott Bajcsy-Zsilinszky Endrével, innen Mauthausen-be vitték, ahová ifj. Horthy Miklós is internálták. A tábor felszabadítása után Olaszországba megy, itt találkozik utoljára a kormányzóval és családjával 1947-ben. Innen az Egyesült Államokba megy. Az itteni magyar közösségeket keresi fel. az ’56-os forradalom után háttérbe szorul. 1967. január 14-én hunyt el New York-ban. 

 Sztójay Döme (1944. március 22. - augusztus 29.)

1883. január 5-én, Dimitrije Sztojakovics néven született Versecen, szerb katonacsaládban. Tanulmányait a pécsi hadapródiskolában kezdte, majd 1910-ben fejezte be a bécsi hadiiskolát. Az I. világháború alatt a hírszerzésnél dolgozik ezredesként. Majd a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében, és a Nemzeti Hadseregben szintén hírszerző volt. 1925-től berlini katonai attasé, később Honvédelmi Minisztérium tábornoka. 1935-től berlini követ, az idő teltével ez lett a legfontosabb diplomáciai pozíció. Színtelen, szürke és intellektuálisan is középszerű volt, ezek ellenére a németek kedvelték és megbíztak benne. 1944. március 22-én ő lesz Kállay utódja. Teljesen kiszolgálja németeket, a „magyar Quislingnek” nevezik. Újabb, 300 ezer fős hadsereg lett felállítva német követelésekre, gazdaságilag is teljesen ki lett szolgáltatva az ország, Németország részéről a kifizetések elmaradtak. Bethlen szerint megkezdődött Magyarország kálváriája. Sztójayval együtt jön Edmund Veesenmayer birodalmi megbízott és Adolf Eichmann. Megkezdődik a vidéki zsidóság összegyűjtése, amiben a magyar szervek és a lakosság is közrejátszik. Ennek következtében néhány hónap alatt szinte a teljes vidéki zsidóságot deportálták. Júniusban Horthy leállítja a deportálásokat, ezzel megmentve a budapesti zsidóságot. Augusztus 23-án Románia átáll a szovjetekhez. Augusztus 29-én Horthy leváltja Sztójayt. A Népbíróság halálra ítéli, 1946. augusztus 22-én végzik ki.

Lakatos Géza (1944. augusztus 29. – október 16.)

Budapesten született 1890. április 30-án. Tanulmányait Budapesten a piaristáknál, majd a soproni honvéd főreáliskolában tanult. 1910-ben végezte el a Ludovika Akadémiát. Az I. világháború alatt szolgált az orosz, majd az olasz fronton. Majd a Tanácsköztársaság alatt a gödöllői főparancsnokságon szolgál, később be áll a Horthy vezette Nemzeti Hadseregbe. Később a Ludovikán tanít, 1938-34 között prágai katonai attasé. 1939-től tábornok, 1943-tól vezérezredes. 1943-tól a keleti fronton szolgál, 1944 tavaszától a Kárpátok előterében sikeres harcokat folytat a szovjetekkel. Augusztus 29-én Horthy őt nevezik kormányfőnek, legfőbb feladata a kiugrás előkészítése volt. Eltávolítja a nyilasokat a kormányból, a Gestapo által román csapatok. Október 11-én Moszkvában a Faragho Gábor vezette fegyverszüneti delegáció aláírja fegyverszüneti egyezményt, melynek értelmében visszaállnak az 1937-es határok. Október 15-én a Magyar Rádióban beolvasták Horthy Miklós kiáltványát, a háborúból való kilépést. Másnap, október 16-án zsarolás hatására visszavonta proklamációját, felmentette Lakatost, kinevezte Szálasit. A háború után felesége borsodi birtokain gazdálkodott, majd Budapesten selyemkendőfestőként dolgozik. A rákosi érában Etyekre telepítik. 1957-ben Ausztráliába utazik a lányához, többet nem tért vissza Magyarországra. 1967. május 21-én, Adelaide-ben hunyt el.

Szálasi Ferenc (1944. október 16. – 1945. március 29.)

Kassán született 1897. január 6-án. Apai ágon örmény gyökerekkel rendelkezik, anyain szlovákkal. Erős hatással volt rá az apai szigor és az anyai vallásosság, misztikumra nevelés. Kőszegen katonai iskolát végez, hadnagyként harcol az I. világháborúban. 1921-ben végzi el a Hadiiskolát, majd a Honvédelmi Minisztériumban teljesített szolgálatot. Sokat olvas történelmet, földrajzot, néprajzot, szociológiát. A jobboldalnak két ága van, a gömbösi mérsékeltebb szárny és a radikális szárny, köztük Szálasival. A németek az utóbbit tartották kormányképesnek. 1930-ban megalapítja a Magyar Élet Szövetségét, megírja A magyar állam felépítésének tervét , megalkotva a hungarista eszmét. A zsidókérdésről még nem jön szóba, Kárpát-Duna Nagy Hazáról ábrándozik. 1931-ben Gömbös kérte, hogy „ne politizálj, mert bajod lesz belőle.” 1935-ben megalakítja a Nemzeti Akarat Pártját, ami délkelet-európai magyar hegemóniát vizionál, és megjelenik a zsidókérdés is. 1938-ig működik, majd ebből lesz a Nyilaskeresztes Párt.

1938-ban letartóztatták, 1941-ig a szegedi Csillagbörtön ”vendége”. Ez alatt a ’38-as választásokon a legnagyobb ellenzéki párt lett a parlamentben. A szabadulása után a belpolitikában defenzívába szorították. Mind Kállayék, mind az Imrédy vezette ”úri fasiszták” igyekezett háttérbe szorítani Szálasit. A német megszállás után nem kerül előtérbe, úgy nyilatkozik, hogy ez ”csak kormányváltás” volt. Horthy 1944. október 16-án nevezi ki kormányfővé, november 4-től nemzetvezetőnek nevezi magát.  Szálasi regnálása alatt az ország teljesen ki lett szolgáltatva a német igényeknek. Megkezdődik a teljes zsidótlanítás, Budapesten sorra lövik bele a zsidókat a Dunába,

köztük Szerb Antalt, Richter Gedeont. Elindították a halálmeneteket is, így halt meg Radnóti Miklós is. Ez alatt az országon áthalad a front, decemberben létrejön a debreceni Ideiglenes Kormány Dálnoki Miklós Béla vezetésével, illetve megkezdődött Budapest februárig tartó ostroma. A nyilas kormány a Bakonyban, majd Kőszegen rendezi be székhelyét, 1 milliós hadsereg felállítását tervezi. 1945. március 29-én Németországba menekült a nyilas kormány. Itt amerikai fogságba estek, Szálasit kiadták Magyarországnak.  A Népbíróság halálra ítélte, az utolsó szó jogán tartott 3 órás védőbeszéd után, háborús bűnösként végzik ki.

Felhasznált irodalom:

·       Romsics Ignác: A Horthy-korszak: válogatott tanulmányok, Helikon, 2017

·       Kállay Miklós: Magyarország miniszterelnöke voltam, II. kötet, Európa Könyvkiadó, 2012

•     Rubicon, 2014/11.; 2014/12.
• Képek: Fortepan, Google