2019. május 20., hétfő


Magyarország története a Horthy-korszakban


Készítette: Boros Lili és Lobicz Bianka

Témavezető: Várkonyi-Nickel Réka Zsuzsanna


Építészet




A Horthy-korszak meg nem épült felhőkarcolói
Az amerikai nagyvárosokban a felhőkarcolók többnyire bérirodák vagy óriáscégek székházai számára épültek. A magas telekárak és az ingatlanspekulációk miatt az épületek tervezésénél éppen ezért elsődleges szempont volt a várható jövedelmezőség, az extrém méretekből adódóan pedig a vállalati reklámérték is. „Európában a toronyházak megítélése az amerikai gazdasági-technikai fejlettség és a városi élet intenzitása, illetve a kaotikusnak, szabályozatlannak tűnő városkép keltette félelemmel vegyes elragadtatást tükrözte.”- írja Csáki Tamás
Az öreg kontinensen éppen ezért az első toronyház-tervek mindig a lakáshiány enyhítését, a túlzsúfolt városközpontok fellazítását, valamint a városi terek felborult hierarchiájának helyreállítását célozták meg. (Németországban a toronyházak/felhőkarcolók leginkább a háborút elvesztett ország gazdasági talpra állását jelképezték-, amelyek a wilhelmiánus korszak monumentális építészetével szembeállított demokratikus világvárosi építészet megteremtését célzó törekvések elemeként jelentek meg.) Bár a magyar építészekre jelentősen hatott az 1921-1923 között lezajlott német „Hochhausfieber”, a Kárpát-medencében nem volt olyan mértékű tőkekoncentráció, iparágakat magukba olvasztó vállalat- és bankcsoportok, amelyeknek szüksége lett volna a „mindenki és minden felett állásukat” hangsúlyozniuk. Budapestre ráadásul nem volt jellemző az építési telkek minimalizálásához vezető intenzív telekspekuláció sem. A magyar felhőkarcolók elterjedését mindezek mellett az is hátráltatta, hogy az 1914-es építési szabályzat 7 emeletnek megfelelő 25 méterben engedélyezte csak a párkánymagasság kialakítását.  (Bár 1928-30-ban sokkal élénkebb építőtevékenység folyt Budapesten, mint az évtized első pangó éveiben, a magyar fővárosban még a szerényebb méretű kommerciális, áruház- és irodaépületek iránt is csak igen csekély igény mutatkozott, nemhogy a felhőkarcolókra.) Ennek ellenére a radikális fiatal építészek a jövő kihívásának, a korszerűség megtestesítőinek tekintették az amerikai típusú toronyházakat, amiket a gazdasági igény, valamint a hatósági támogatás híján többnyire magánkezdeményezés útján önszorgalomból készítettek el - kivételt csak az Új Városháza-felhőkarcolója jelentett.

Az Újságpalota
Csáki Tamás kutatása szerint az első magyar felhőkarcoló-terv a Magyar Mérnök és Építész Egylet 1912-es felhívása után született meg. A Skutetzky Sándor tervezte 10 emeletes Újságpalota az 1926. március 1-én átadott Corvin Áruház telkén épült volna meg, amit 1918-ig még nem Blaha Lujza térnek, hanem Népszínház utcának hívtak. Az építész ironikus módon a zömök tornyú, ám hatalmas üvegablakokkal tagolt toronyházába egyetlenegy helyiséget sem kívánt kialakítani – az éjjelenként belülről kivilágított „épülethéj” díszletszerűen és „reklámszerű jelleggel” nőtt volna rá a kultúra egyik fellegvárának tartott Nemzeti Színház fölé.
A Rókus és az Orczy felhőkarcolók
„Gregersen Hugó későbbi budapesti városrendezési pályázatokra benyújtott toronyház munkái kifejezetten kiállításra szánt grafikák voltak, amelyek nem utaltak meghatározott helyszínre”- írja Csáki Tamás. Kivételt talán csak a lebontásra ítélt Szent Rókus Kórház és az Orczy-ház helyére tervezett felhőkarcolója, valamint a leendő 25 méter széles Erzsébet (Madách) sugárút nyitóépülete volt. A Rákóczi úti kórház helyére 1928-ban megálmodott felhőkarcolót Gregersen a körbefutó 12 méter magas árkád, a 9-12 és a 28-34 emeletek kivételével acélból, vasbetonból és nagy felületű vagy csúcsívben végződő, vagy vízszintesen lezárt ablakokkal kívánta „felépíttetni”. A 4+3+4 tagolású sarokrizalitos „új gótikus” épület az amerikai móditól csak annyiban különbözött, hogy sokkal zömökebb és robosztusabb volt, mint tengerentúli társai. Az építész a 34 emeletes tornyot 20 darab egész alakos szoborral és egy földgömböt tartó rotundával (itt nem körtemplom!) zárta le.

A Károly körút és a Király utca sarkán álló, szintén régóta lebontásra váró 1790-ben épült Orczy-ház helyére tervezett, az előbb ismertetett tervhez hasonló felépítésű, ám itt már tömör falas homlokzatú, 8+3+8 tagolású 27 emeletes toronyházát erős kritika érte bemutatásakor. A terv negatív megítélést ugyanis az váltotta ki, hogy „Pest legízléstelenebb és legmonstrózusabb épületének” tartott Anker-ház is eltörpült az „1928-as jegyzésű normann vártorony” mellett. Az épület helyére végül is 1937-ben a Wälder Gyula tervezte, ma is látható 14 parcellára osztott ingatlan-együttest építették.
Az Új Városháza
1939. július 12-én hirdették ki sokadik alkalommal a monumentális épületeket magában foglaló új budapesti városközpont létrehozását maga elé tűző úgynevezett Fórum-pályázatot, amely nemcsak a Kiskörút Deák tér és Rákóczi út közötti szakaszának rehabilitációját, hanem az új Városháza megtervezését is magába foglalta. A kiírás szerint az építészeknek a fent leírtakon kívül, a Martinelli-féle egykori Invalidus-kaszárnyát a Károly király út felé is úgy kellett kibővíteniük, hogy ott szerves kapcsolat alakulhasson ki a Belső-Erzsébetvárost átszelő, az Andrássy úttal párhuzamos leendő Erzsébet (Madách) sugárúttal. Az 1940. január 12-én a 42 érvényes pályaterv közül nyertesnek kikiáltott Kertész K. Róbert és Weichinger Károly külön-külön, ám mégis közösen jegyezte Új Városháza-terv, a Vilmos király út (jelenleg Bajcsy-Zsilinszky Endre)  sugarába állított „felhőkarcolójával” visszautalt a régi városházák kötelező formai kellékeire. A szép arányú, finom tradíciókat felvonultató terv Ferkai András „Pest építészete a két világháború között” című könyve szerint „barokkos kompozíció, neoklasszicizmus, Novocento, amerikai felhőkarcoló, stockholmi városháza tornya, minden elképzelhető és elképzelhetetlen forrásból merített elem előfordult.” A 30 emelet magasra tervezett felfelé keskenyedő négyszög alaprajzú óratorony, a 11+5+11 tengelyű leendő közintézmény Deák tér felé eső oldalán kapott helyett, amit a ránk maradt tervrajzok és makett fotók szerint az általuk lebontandó evangélikus templom helyére szántak. A sarokrizalitos épület központi beöblösödésében a mérnökök egy római hatást mutató obeliszket akartak, amit az 1942-es apró tervmódosítások után is meghagytak.

Bauhaus
Az első világháború utáni forradalmi és művészeti felpezsdülés jelenségeinek sorába tartozik a Bauhaus művészeti iskola alapítása Németországban, Weimarban. Az iskola vezetője Walter Gropius, a kézművesség és a modern technikai módszerek összeegyeztetésének elvét vallotta. 1925-től az iskola Dessauba települt, majd két évvel később külön építészeti tagozata alakult. 1933-ban a náci hatalomátvétel után – mint annyi minden Németországban – a Bauhaus is megszűnt létezni, de csak mint intézmény. Eszmerendszere akkor már évtizedekre meghódította a világot és a mai napig meghatározza az építészet arculatát.
A Bauhaus társadalmilag elkötelezett építészet, mely a háborús szenvedéseket átélt emberiség, mindenekelőtt a kisemberek lakásproblémáira kívánt megoldást nyújtani. Ami a formákat illeti, szakított minden történelmi és hagyományos formaelemmel – párkánnyal, profillal, és elvetette a díszítményeket. Legfontosabb cél: a forma kövesse a funkciót, a tervezés belülről kifelé haladjon, a forma legyen őszinte, ne leplezze az alaprajzot és a szerkezeti megoldást.
A geometrikus formákhoz való vonzalomban nagy szerepet kapott a gépi kultúra elterjedése. A sík felületek, a lapos tető alapkövetelmény. A Bauhaus megreformálta az alaprajzot: az volt az álláspontja, hogy viszonylag kis alapterületen térigényünket jobban kielégíti a több, egymástól elkülönülő helyiség, mint a kevés, nagyobb méretű szoba. Telekkörülépítés helyett áttért a tömbkörülépítés rendszerére, így a tömb házai között közös, tágas kertudvar keletkezett.


2019. május 16., csütörtök


Horthy-korszak épített örökségei
A háború után az építészet legfőbb kérdése a lakásépítés volt, ehhez azonban az építőipart kellett talpra állítani. Építészkörökben egyre többet hivatkoztak a németországi példákra, ahol már 1919-ben 14 mezőgazdasági és 12 városkörnyéki telepítő társaság működött, amik 700 közhasznú építőtársaságot foglaltak magába. A fővárosokban volt a legsürgetőbb igény a lakóházak építésére, ez azonban ellaposodott a magas költségvetések valamint a tehetséges és szervezőképes építészek hiányában.  1925-ben az új adótörvény javított a helyzeten, ami 25-30 év adómentességet adott olyan ház építésére, aminek helyén már más épület állt. 1926 után megindult a bérházak építése is. Ehhez az építészeti fellendüléshez hozzájárult az állami háztartás pénzügyi helyzetének javulása. Reprezentatív középületek Magyarországon a húszas években csak elvétve épültek, a nagyobb építkezéseket a háború idején vagy előtte kezdték meg.  
Új eklektikus irányzatok
A szecesszió arra törekszik, hogy a történeti múlttól elszakadva új, a modern élet lendületét híven kifejező formákat teremtsen, s szabadon áramló formáihoz a növényvilág stilizált motívumait veszi alapul.  Elege van a historizmusból, a történelmi stílusok felújított változataiból, a neobarokkból, az emlékműszobrászatból, a sematikussá vált, bábokat mozgató szimpadiasságból.    Sokáig a 19. század összekuszálódott végének vagy a 20. század tisztázatlan kezdetének tekintették. Önálló értékeire az 1970-es évektől figyeltek föl.  Főbb jellemzői: nagymértékű stilizálás, a növényi vagy geometrikus mintákra építő hullámzó ornamentika, hangsúlyos, élénk színek alkalmazása, „organikus” jellegű formálás. A szecessziós épületeken kevés a derékszög, a tervezők sokkal inkább kedvelték a lágy, gömbölyded formákat.

Az első világháború utáni építészetünkben a történeti stíluselemeket felhasználó irányzatok közül, kétségtelenül a neobarokk különíthető el a legvilágosabban, olyannyira, hogy sokan ezt a „Horthy-korszak jellegzetes tüneteként tartják.

Lechner Ödön: Iparművészeti múzeum
 

Baumhorn Lipót: zegedi zsinagóga
Magyar Ede: Reök-palota

A neostílusok közös jellemzője, hogy csak egyetlen korszak motívumait használják fel egy épületen belül. Nyugat-Európában a neostílusokból hamar kibontakozott az azokat keverő az eklektika. Magyarországon a neostílusok (és az eklektikus törekvések) a historizmus korszakában érvényesültek. A 19. század közepén bizonyos mértékben az iparművészetre is jellemző volt a historizmus eme formája, főként a neobarokk.  A historizmus jellegzetes válfaja, a barokk formajegyeit külsőlegesen felhasználó irányzat, főként a 19. sz. második felében és a 20. sz. harmincas éveiben
Mint oly sok irányzat, ez is később ütötte fel a fejét Magyarországon. Németországban már 1907-ben feltűnik, de jelen volt egész Európában. Mozgalmas kontúrokkal, túlzott dekoratív falfelületekkel rendelkezik és a harmincas évekig el sem tűnt az építészetünkből. A barokk formaszerkezetnek nálunk hagyományai voltak, és ezek még a monarchia idejéből Bécshez kötődnek, ahol pártolták a neobarokk kezdeményezéseket. Vidéki városaink régi városmagja is többnyire ilyen képet mutat. Hatása még a népi építészetben is megnyilvánul.  A neobarokk épületek többnyire egyházi megrendelésre készültek.

Fábián Gáspár: budai Szt. Margit Gimnázium 1930-1932
Kotsis Iván: zalaegerszegi ferences templom

A neobarokk legjellegzetesebb képviselője, aki minőségben is a legjobbat alkotta, Wälder Gyula. Épületeinek nagy száma miatt terjedt el a „Wälder-féle iparbarokk” elnevezés. Építészetének legtermékenyebb időszaka a húszas évek második fele. Vidéki városainkban Wälder vigyázott arra, hogy épületei ne okozzanak törést a városképben. Mivel a török idején elpusztult magyar városok jellegét a XVIII. századi barokk újjáépítés határozta meg, Wälder neobarokk épületei jól illeszkedtek a város hangulatához. Ebből a szempontból Egert kell kiemelnünk.
Eger Líceum
Minorita templom Eger
Kozma Lajos széleskörű munkássága a maga korában ízlésformáló volt. Rendkívül termékeny, sokoldalú művész volt, grafikus, iparművész, építész. A családi ház homlokzatát a saját bútorain alkalmazott díszítéssel látta el.
Budapest Zivatar utca 1920
Kner Imre családi ház Gyomaendrőd

Ebben a korszakban épült családi házak, villák, bérvillák és nyaralók, amelyeket neobarokknak nevezünk, többnyire csak igen díszes épületek, a valódi barokkhoz nincs sok közük. Jellemzőjük a hatásos lépcsőfeljárat, az árkádos nyílások, oszlopok, baluszterek, műkőből készült kőfaragvány-utánzatok, díszes vasrácsok, törtvonalú tetők.

Ezeket a barokk palotákra jellemző motívumokat kisméretű családi házakon is alkalmazzák, amely az ízléstelenség határait feszegeti. Ezek a példák mutatják, hogy milyen kevés volt a belső tartalom a neobarokk stílusban.

Sándy Gyula: Budai Postapalota
Sándy és Foerk a legtöbbet foglalkoztatott építészek közé tartoztak. Sándy több mint 60 lakóépületet, és vagy két tucat evangélikus templomot építetett
Foerk Ernő legnagyobb alkotása a szegedi Fogadalmi Templom. Az 1879. évi árvíz után a város egy templom építésére tesz fogadalmat. 1908-ban Schulek Frigyest bízzák meg a tervezéssel, aki a Halászbástya szellemében fehér kőből akarta felépíteni a templomot. S város sokallotta a költségeket és Schulek visszalépett. Schulek terveinek kivitelezését 1913-ban Foerkre bízták. Ő a részleteket módosította, de a háború kitörése miatt csak 1922-30 között fejezte be a hatalmas két homlokzati tornyos, kupolás téglaépületet.

A konszolidáció éveiben Klebelsberg Kunó kultúrpolitikájához tartozott a Tihanyi Biológiai Intézet megépítése. Az intézet alapköve 1926 augusztusában tették le, és 1927-ben szeptemberében már kongresszusokat tartottak az épületben. A kutatóintézet megépítésével Kotsis Ivánt bérelték fel.
A bérházak fejlődése a két világháború között

Az első világháború utáni bérházak takarékosabb ornamentikával, de több komforttal épültek. (belső WC, esetleg fürdőszoba) A hatalmas, többudvaros bérházakat a kisebbek váltották fel. Mivel a lakástermelés elmaradt a lakásszükséglettől, a hatóságok házadókedvezményt adtak az építtetőknek.
A főváros is építtetett lakásokat, rendszerint egyszerre több háztömböt, de ezeknek a száma elenyésző volt a lakásra várók tükrében.  A húszas években a főváros által építtetett házak minőségben jobbak voltak, mint az üzleti úton épült magántulajdonú bérházak. A főváros bérházai főként a középréteg számára készültek. A mai lakásméretek igényei szerint nem kizárólag kislakások voltak.

A közeli áramfejlesztő telep tisztviselői és munkásai számára építette a Székesfővárosi Elektromos művek. Már az a tény is új, hogy egy vállalat nemcsak tisztviselői, hanem a munkásai számára is gondoskodik lakásról.

A lakások bérbeadása jó üzleti lehetőség volt a volt a két világháború között. Aki tehette bérházakat építtetett, és az ebbe fektetett tőkéje gazdagon kamatozott.  A kisebb igényű családi házak a külterületre szorultak, ahol olcsóbbak voltak a telekárak.

Felhasznált Irodalom:
Kontha Sándor: Magyar művészet 1919-1945, I. kötet, Akadémia Kiadó, Budapest, 1985
Pamer Nóra: Magyar építészet a két világháború között, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1986
Szentkirályi Zoltán: Az építészet világtörténete, Második kötet, Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest, 1983

Képi Források:

Pocsaji Bogárka

A Horthy-korszak művelődéstörténete





Irodalom


Az ó- és újkonzervatív szerzők valamint a progresszív radikális értelmiségi csoportok mellett a harmincas években megjelentek a falukutató népi mozgalom irányzatának szerzői is. A korszakban egyre többen olvastak szépirodalmat, és még ennél is jobban kitágult az újságolvasók köre. Ekkor vált ugyanakkor igazán hangsúlyossá a népi–urbánus vita, amely végig kísérte az egész időszakot.


Az irodalom legerősebb irányzata mindvégig a konzervativizmus volt, amely a kormányzat ellenforradalmi ízlésvilágát és keresztény nemzeti revizionizmusát is képviselte. A korszak legelismertebb írójának, – ahogy emlegették: „írófejedelmének” – Herczeg Ferenc számított, akinek történelmi regényei és színműi az úri középosztály legtöbbet olvasott könyvei voltak. Munkásságáért a kormányzat is többször is kitüntette, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1925-ben – Az élet kapuja című történelmi regényéért – még Nobel-díjra is jelölte. Az általa közel ötven éven át szerkesztett Új Idők című lap előfizetőinek száma meghaladta a 30 ezret is, ami példátlanul magasnak számított.





Az 1923 januárjában indult Napkelet folyóirat körül csoportosultak az újkonzervatív irányzat képviselői. A „keresztény” és „nemzeti” szellemben íródott új lap indítását a kultúrpolitika részéről maga Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter kezdeményezte. Már a folyóirat címe is „mutatta”, hogy szerzői radikálisan szembe helyezkedtek a Nyugat folyóirat köré szerveződött „modernebb” és demokratikusabb elveket hirdető írókkal.









Az irodalmi élet legjelentősebb lapjának ugyanakkor továbbra is a Nyugat számított. Babits Mihály vezetésével. A 20-as években tűntek fel a folyóirat második nemzedékéhez tartozók közül – Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, Zelk Zoltán és Szabó Lőrinc is. A gazdasági válság időszakát a lap csak nehezen tudta áthidalni, komolyan felmerült még a megszűnés lehetősége is. 1933-tól a lapot Babits már egyedül szerkeszti. A harmincas éveket a széppróza művelői helyett a Nyugat újabb nemzedékének költői dominálják. Ebben az évtizedben publikál itt Vas István, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ottlik Géza és Jékely Zoltán is. A folyóirat 1941-ben, Magyarország második világháborúba való belépésének – és Babits halálának – évében szűnt meg. Utóda az Illyés Gyula és Schöpflin Aladár által szerkesztett Magyar Csillag lett.






A népi írók mozgalma volt. Ez a szellemi ösztönzéseit részben Szabó Dezsőtől, részben Móricz Zsigmondtól, s mellettük Adytól és Kodálytól nyerte. Céljuk a parasztság, s ezen belül elsősorban a szegényparasztság nyomorúságos helyzetének bemutatása, ezáltal azt remélték, felébresztik az uralkodó körök lelkiismeretét, és elkezdődik a változás. A népi írók műveik jellemző témáját a szegény sorsú néprétegek, az ebben az időben erősen agrárország jellegű Magyarország lakosságának jelentős részét kitevő szegény sorsú, egyszerű emberek mindennapjaiból merítették, s céljuk nem csupán az ábrázolás, hanem a szociális problémák köztudatba emelése és megoldásának elősegítése volt. Népiek voltak abban a tekintetben is, hogy sok kiemelkedő képviselőjük a paraszti sorból - gyakorta önképzés útján - emelkedett ki.


A Válasz szépirodalmi és társadalompolitikai folyóirat volt 1934. május – 1938. júniusig. A Kelet Népe (1935–1942), önmeghatározása (alcíme) szerint, magyar „szépirodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat”. A Kelet Népe a népi írói mozgalom egyik terméke, mely a középosztály számára készülő Válasznál szélesebb néprétegekhez kívánt szólni, de magas ára miatt ez nehezen sikerülhetett. 1939. december 15-étől a főszerkesztő Móricz Zsigmond, aki ekkoriban válik a népi írók legfontosabb vezéralakjává.





Az avantgardizmus a politikai baloldal forradalmi szárnyához kapcsolódott. Legszínvonalasabb képviselője, Kassák Lajos 1926-ig Bécsben élt, s ott szerkesztette a Ma c. folyóitatot. 1926-ban hazatért, s megindította a Munkát, amely 1939-ig jelent meg. A folyóirat elméleti írásai és politikai cikkei a „marxista szocializmus” eszméinek elkerülhetetlen végső győzelmét hirdették, esztétikai hitvallása pedig arra a feltételezésre épült, hogy a gazdaságban és a társadalomban végbemenő forradalmi változások a művészeti formák és kifejezőeszközök terén is forradalmi újításokat követelnek. A lap minden modern „izmus” iránt nyitottságot tanúsított.


A paraszti lakosság legfontosabb olvasmányai továbbra is a kalendáriumokban közölt primitív és gyakran humoros életképek és rövid történetek voltak. Ezekből 1922-ben 19 fajtát adtak ki összesen 233 ezer példányban. Igényes irodalmat a parasztok továbbra sem vásároltak, s olvasni is csak kevesen olvastak. Filléres ponyvaregényeket, betyártörténeteket azonban egyre többen vettek kezükbe, s az újságolvasók tábora is szélesedett. Bár újságokra, hetilapokra és folyóiratokra csak a leggazdagabbak adtak ki pénzt, a különböző egyletek, kaszinók és olvasókörök példányait téli estéken és hétvégeken egyre többen lapozgatták.


1938-1939-től a sajtóirodalom veszített addigi sokszínűségéből. Papírhiányra és a kezdődő háborúra hivatkozva, de valójában az I. zsidótörvény előírásait végrehajtva radikálisan 1939 elejéig 430-cal – csökkentették a megjeleníthető lapok számát. Első sorban zsidó tulajdonban lévő lapok estek áldozatul. Ekkor szűnt meg többek között a Huszadik Század polgári radikális hagyományait ápoló Századunk, a szociáldemokraták 1922-től megjelenő elméleti folyóirata, a Szocializmus, valamint a napilapok közül Az Est és a Pesti Napló. Pethő Sándor szerkesztésében részben ez utóbbi helyett jelent meg 1938-tól a Magyar Nemzet, amely a háború alatt a németellenes függetlenségi gondolat legfontosabb szócsövévé vált, s amelyet a Chorin-Kornfeld-Weiss nagytőkés csoport finanszírozott. A zsidóellenes törvények az irodalmi életet is befolyásolták. Az érintettek közül többen – például Molnár Ferenc, Ignotus Pál, Hatvany Lajos – külföldre mentek, s sokak darabjait, zenéjét nem játszották többé.






Képzőművészet


A pangó művészeti piac fellendítésére sokféle kiállítási szervezet alakult a húszas évek elejétől a harmincas évek elejéig és csatlakozott a már meglévőkhöz. A két világháború között alakult pl. a Belvedere(1921), a Helikon(1921), a Tamás Galéria(1928), a Kovács Szalon(1931), a Szépművészeti Kiállítások(1931) stb. A kiállítási szervezetek legtöbbjének megvolt a maga különleges arculata. 1933-ban született meg az első "Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás", amelyen az összes csoport részt vett, mindegyik a saját bíráló bizottságával. Ezután minden évben megrendezték ezt a kiállítást


Ebben az időszakban megnőtt a művészeti egyesületek száma is. Ekkor alakult a Szinyei Merse Pál Társaság(1920), a Képzőművészek Új Társasága(1924), a Független Művészek Társasága(1924), a Munkácsy Céh(1928), a Magyar Arcképfestők Társasága(1929), a Magyar Rézkarcolók Egyesülete(1931), az Új Művészek Egyesülete(1932) stb. A két világháború között, 13 év alatt, 16 új művészegyesület alakult, a régiekkel együtt 26 társaság működött a művészet érdekében.


A lírai hangvételű és természetelvű impresszionista és posztimpresszionista nagybányai hagyomány Rippl-Rónai József, Csók István, Berény Róbert, Márffy Ödön, valamint Szőnyi István, Bernáth Aurél és Egry József művészetében élt tovább. A szobrászok közül ehhez a csoporthoz kötődött Ferenczy Béni és Pátzay Pál. Pátzay székesfehérvári Huszár-emlékműve (1939) a kor egyik legszebb magyar köztéri szobra.


Rippl-Rónai József, Babits Mihály portréja, 1923


Csók István, A műteremben, 1920


Berény Róbert, Csellózó nő, 1928


Márffy Ödön, Teraszon


Szőnyi István, Este, 1934


Bernáth Aurél, Riviéra, 1926-27


Egry József, Badacsony, 1938-39


A magyar avantgárd legújabb törekvései az 1928-ban megalakult szentendrei művésztelepen bontakoztak ki. A szentendrei iskola festészetében három fő irányt lehetett megkülönböztetni. Czóbel Béla művészete a francia expresszionizmus, a párizsi iskola hatását tükrözte. Barcsay Jenő a Dunakanyar és Szentendre táji és városképi motívumaiból kezdte kialakítani a maga konstruktivista stílusát. Vajda Lajos és Korniss Dezső nevéhez ugyanakkor a szürrealizmus magyar válfajának a megteremtése fűződik.


Barcsay Jenő, Szentendrei látkép


Korniss Dezső, Szentendre, 1979


Korniss Dezső, Miska, 1954


Aba-Novák Vilmos, Szeged, Hősök kapuja részlet, 1937






Plakát művészet


Palma cipősarok


A XX. század elején híres színészek is reklámozták a "PALMA" termékeit. A Jól jár, ha valódi PÁLMA - KAUCSUK SAROK van a cipőjén" reklámszöveg szórólapján szereplő körkérdésre id. Latabár Kálmán így reagált. "Ha Achilles is Palma - sarkot viselt volna a sarkán, nem lett volna Achilles sarka". Rátkay Márton: "Azért viselek Palma - sarkot, hogy könnyen és nesztelenül sarkon fordulhassak, ha hitelezőt látok". Berky Lili színésznő: "Ha ön, kedves szerkesztő úr, minden este táncolna, nem kérdezné meg tőlem, hogy miért viselek Palma - sarkot?"


Berény Róbert, 1928


Szappan reklámok, Berény Róberttől:





Modiano szivar reklámja (Berény Róbert, Bortnyik Sándor, Irsai István), 1930








Színház


A korszakban mindössze két állami színház működött, az Operaház és a Nemzeti Színház, melyek a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hatáskörébe tartoztak. Mind az igazgató kinevezése, mind a színházak művészeinek és egyéb alkalmazottjainak szerződtetése a miniszter feladata volt. A legkiválóbbakat örökös tagokká nevezték ki, s ez a cím kiemelt fizetést és kiemelt nyugdíjat is jelentett. A többi fővárosi színház magánvállalkozásban működött, az épületeket bérelték, a színészekkel pedig meghatározott időre vagy szerepre szerződést kötöttek, havi fixfizetést, esetenként felléptidíjat kaptak. Állandó vidéki színház a korszakban csak Szegeden, Debrecenben és Pécsett működött. A színjátékokkal kapcsolatban előzetes cenzúra nem volt, de a rendőrség ügyeletes tisztje jelen volt az előadásokon, s főleg arra ügyelt, hogy államellenes és erkölcsöt sértő szöveg ne hangozzék el a színpadon.


A 30-as években nehéz gazdasági körülmények között virágzott a Radnai Miklós vezette operaházi együttes. Radnai a műsor összeállítására is nagy hangsúlyt fektetett: a klasszikusok mellett számos új hazai és külföldi operát mutatott be. Állandó műsoron volt Bartók két műve: A kékszakállú herceg vára és A fából faragott királyfi.


Radnai Miklós


Németh Antal


A 30-as évek másik jelentős alakja Németh Antal volt. Hóman Bálint 1935-ben nevezte ki a Nemzeti Színház igazgatójává, a szabad kezet adott neki a színház újjászervezéséhez. Teljes mértékben ki is használta a lehetőséget, elbocsátotta a "nagy öregeket”, s elszerződtette a magánszínházak legjelentősebb alakjait: Jávor Pált, Csortost, Somlay Arthurt, Gózon Gyulát, Rajnai Gábort, Tőkés Annát, Berky Lilit, Titkos Ilonát. Egész sor fiatal tehetséget karolt fel: Apáthy Imre, Ungvári László, Szabó Sándor, Várkonyi Zoltán, Ujlaki László, Pataky Jenő, Kovács Károly, Gobbi Hilda, Szeleczky Zita, Szörényi Éva, Lukács Margit - ők alkottak a színház együttesének élvonalát a jubileumi esztendőben, 1937-ben.


Gobbi Hilda


Jávor Pál és Honthy Hanna


E két nagy színházon kívül egyre jobban kiemelkedett egy új, a Magyar Színház, 1932-től fogva, mikor is Hevesi Sándor lett a rendező, aki komolyabb darabokat vett műsorra és emelte a színvonalat is. Az együttes meglehetősen középszerű volt: voltaképpen egy nagy színészre épült: Törzs Jenőre, és néhány jelentős vendégre pl. Csortosra, Somlayra. Néhány a Hevesi rendezte darabok közül: Zilahy Lajos A tizenkettedik óra, Faragó Sándor Barlangvasút; A kőszívű ember fiai Jókai-adaptáció, E. Lavery Az Úr katonái, Parker Disraeli, Shalespeare III. Richárd, Elmer Rice Az utca, Heltai Jenő A néma levente és a felújított Móricz-darab Légy jó mindhalálig. Közülük legjelentősebb A néma levente, amelyhez megnyerték Bajor Gizit a női főszerepre, és olyan sikert aratott, hogy csak Bajor egyéves szabadságának lejárta miatt kellett levenni a műsorról.


Bajor Gizi


A főváros legjelentősebb magánszínháza a Vígszínház volt, ezekben az években Jób Dániel vezetése alatt, állandó, jól összeszokott társulattal: Varsányi Irén, Gombaszögi Frida, Gombaszögi Ella, Góthné Kertész Ella, Góth Sándor, Somlay Arthur, Rajnai Gábor, Kabos Gyula stb. Jób mellett Hegedűs Tibor volt a rendező. Bús Fekete László és Fodor László művei mellett rangosabb nevek is megjelentek: Molnár Ferenc és Hunyadi Sándor szinte valamennyi művét bemutatták. Bár - némi igazsággal - azzal vádolták a színházat, hogy kiszolgálja a sznob közönséget, elsőként mutatott be olyan darabokat, amelyeket senki sem mert vagy nem is tudott műsorra tűzni: pl. Bruckner Angliai Erzsébet, Hauptmann Naplemente előtt, Dumas Kaméliás hölgy, Shaw Caesar és Kleopátra, O'Neill Ifjúság, Bernstein Reménység, Bourdet Nem olyan időket élünk, Fehér és fekete. Nagy siker volt O'Neill Mindörökké és Osborne A világ közepe című darabja.


A tudományok fejlődése a két világháború között


A gazdasági élet újjászervezése a nyersanyaglelőhelyek és energiaforrások elveszítése miatt nagy nehézségekbe ütközött. Szellemi téren azonban nem volt ilyen rossz a helyzet. Az elcsatolt területekről Magyarországra menekült szakemberek és intézmények megnövelték az ország szellemi erőforrásait. A Kolozsvárról Szegedre, a Pozsonyból Pécsre, a Selmecbányáról Sopronba költözött felsőfokú tanintézetek új szellemi központokat jelentettek.


A hamar talpra állt járműipar, híradástechnikai ipar, műszeripar, mezőgazdasági gépgyártás és vetőmagkutatás néhány év alatt visszanyerte európai rangját.


A világ számtalan helyén az Eötvös-inga segítségével kutatták a föld mélyét, Hutyra Ferenc-Marek József: Állatorvosi belgyógyászat című majd tucatnyi nyelvre lefordított műve a szakmai körökben világsikert aratott.


A Ganz gyár és a MÁVAG együttműködésében készültek Európa legnagyobb - 4000 lóerős - egyenáramú mozdonyai, melyek a külföldi vasúttársaságoknál is megelégedésre szolgáltak. Járay Pál nevéhez fűződik az "áramvonalas" járműalak feltalálása. 1932-ben állt menetrendszerű közlekedésbe Kandó Kálmán villanyvonat az első hazai teljesen villamosított vonalon.





Járay Pál és az általa tervezett jármű


A "századunk új Edisonjának" nevezett Mihály Dénes telehor nevű készülékének rendszeréből nőtt ki a modern televíziózás. Az alkalmazható kromatográfiai (a gázok illetve folyadékok szétválasztására szolgáló) eljárás Cholnoky László és Zechmeister László nevéhez fűződik, s ezzel a vegyiparunk is jelentős fejlődésnek indult. A gyógyszerkutatás eredményei - a világon az elsők között - csak hatósági ellenőrzés után kerülhetnek felhasználásra. 1938-ban a világon elsőként kötelezően bevezetik a diftéria elleni aktív védőoltást. Dallos József szemorvos feltalálja a szem egyéni alakját követő tökéletesített üveg kontaktlencsét.


Mihály Dénes és találmánya


Dallos József és találmánya


Szent-Györgyi Albert 1937-ben Nobel-díjat kapott a biológiai égésfolyamatokkal kapcsolatos felfedezéseiért. A leghíresebb felfedezése a C-vitamin volt.


Szent-Györgyi Albert (balról, pipával) munkatársai körében, 1937






Források


• Magyarország a XX. Században, III. kötet, Babits Kiadó, Szekszárd, 1996-2000: http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/index.html


• Képzőművészet Magyarországon: a két világháború között http://www.bibl.u-szeged.hu/ha/muveszet/index.html


• https://mult-kor.hu/20110121_a_horthykorszak_megasztarjai


• http://kunszt.reblog.hu/amikor-meg-nem-a-tesco-sonka-volt-a-plakatokon


• http://mek.oszk.hu/03300/03360/html/elemzes.htm


• http://mek.oszk.hu/03400/03467/html/hatter.htm#1


• http://mek.oszk.hu/03400/03411/html/elemzes.htm


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Ber%C3%A9ny_R%C3%B3bert


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C3%B3k_Istv%C3%A1n


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Rippl-R%C3%B3nai_J%C3%B3zsef


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Ma_(foly%C3%B3irat)


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Kelet_N%C3%A9pe_(foly%C3%B3irat,_1935%E2%80%931942)


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Nyugat_(foly%C3%B3irat)


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Korniss_Dezs%C5%91


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Aba-Nov%C3%A1k_Vilmos


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Ferenczy_B%C3%A9ni


• http://dohanymuzeum.hu/modiano-diadala


• https://www.mutargy.com/festmeny-grafika/korniss-dezso-beszterce-1908-budapest-1984-miska-1954-1980


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Aba-Nov%C3%A1k_Vilmos


• http://mek.oszk.hu/03300/03360/html/elemzes.htm


• https://akvarell.blog.hu/2011/10/07/virag_judit_aukcio_2011_osz_top_10


• http://mek.oszk.hu/03400/03411/html/elemzes.htm


• https://hvg.hu/kultura/20190202_Utolso_boleny


• https://hu.wikipedia.org/wiki/H%C5%91s%C3%B6k_kapuja_(Szeged)#/media/File:H%C5%91s%C3%B6kKapuja4KJ.jpg


• http://slagermuzeum.network.hu/kepek/javor_pal/javor_pal__honthy_hanna


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Gobbi_Hilda


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Bajor_Gizi


• https://autotechnika.hu/cikkek/szakkepzes/10764/jaray-pal-az-aramvonalas-auto-atyja


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Mih%C3%A1ly_D%C3%A9nes


• https://hu.wikipedia.org/wiki/Szent-Gy%C3%B6rgyi_Albert











Az elemi szintű oktatás fejlesztése a Horthy-korban



A Horthy-korszak oktatásügyért felelős miniszterei hagyományosan a vallás-és közoktatásügyi miniszterek voltak, melyek közül kettő tevékenysége számított igazán kiemelkedőnek. Gróf Klebelsberg Kunó 1922 és 1931 között, míg Hóman Bálint megszakításokkal ugyan, de 1932-től 1942-ig töltötte be ezt a tisztséget. Annak ellenére, hogy politikai és kultúrpolitikai nézeteik jelentős ellentéteket mutattak, mindketten kiemelt figyelemben részesítették az oktatásügy fejlesztését.

Az oktatásügyön belül a népiskolai fejlesztést tartotta mind Klebelsberg, mind Hóman a legfontosabbnak. Ennek okai az első világháború előtti előnytelen állapotok lehettek az oktatásban. 1913-ben 17 ezer mindennapos népiskola működött az országban, melyekben 35 ezer tanár oktatott 2,2 millió diákot. Ezekből a számokból jól látható, hogy az egy tanárra jutó diákok száma igen magas volt, körülbelül 64/tanár.
Klebelsberg Kuno
A trianoni béke után 5548 iskola maradt az ország új határain belül, ami mindössze 33%-a a háború előtti számnak. Az 1920-as évek elején emiatt már „csak” 49 diák jutott egy tanárra és 149 egy iskolára. A diák-tanár arány kedvezőbbé válása mellett kevésbé pozitív tényezők is jelen voltak, mégpedig, hogy a tanköteles diákok 15%-a továbbra sem járt iskolába. Ezek a diákok főleg a tanyavidékeken éltek, ahol szükség volt rájuk mezőgazdasági területen.
A tanárok eloszlása továbbra is egyenlőtlen maradt, míg vidéken jellemző volt az egy tanáros iskola, addig a városokban és nagyobb községekben több tanár dolgozott.

Az 1920-as évek elején főleg pénzbe nem kerülő intézkedéseket hajtottak létre, ilyen volt például, hogy megerősítették a 6 és 15 év közötti gyerekek iskolakötelezettségét. Átfogó programcsomag létrehozására 1926-ig kellett várni, mely két részből tevődött össze. Az egyik, a 8 osztályos elemi iskola bevezetésének kezdeményezése, melyet a későbbiekben fogok a tárgyalni, a másik pedig az iskolai objektumok felújítása, illetve újak építése. Utóbbi keretein belül összesen 1096 iskola épült, illetve 3500 új tanterem és 1750 tanító lakás is megépítésre került 1930-ig. Az 1930-as évektől nem sikerült elegendő költségvetési támogatást nyújtani az oktatás fejlesztésére, melynek oka a kialakult gazdasági válság volt.

Az 1920-as évek második felére alakult ki a kezdeményezés a 8 osztályos iskola bevezetésére. Ennek oka elsősorban a tudásanyag szélesítése volt, tehát nem ugyanazt tanulták volna a gyerekek az iskolában, amit előtte 6-ig, csak 8 évre elnyújtva, hanem a 6 évnyi anyagot pótolták magasabb szintű ismeretekkel. A gazdasági válság elnapolta a rendszer bevezetését, emiatt mindössze 100 ilyen iskola működött kísérletképpen. 
A tanárok többsége nem támogatta a rendszer bevezetését több okból sem. Szerintük a tanítóképző nem elég ahhoz, hogy valaki a felsőbb évfolyamokban taníthasson, hanem csak azok elég képzettek ehhez, akik 5-6 éves tanárszakot végeztek el. Úgy gondolták, hogy a képzettebb tanárok oktassák a felső 4 évfolyamot, míg az alsót a sima tanárszakon végzettek.

Tanóra a Horthy-korban
Ugyan törvényjavaslat csak 1940-ben készült a 8 osztályos elemi iskola bevezetéséről Hóman Bálint kezdeményezésére, ennek ellenére az országgyűlésen belül már 1927-ben megkezdődött a harc az ellenzők és támogatók között.
Az országgyűlés elméletben támogatta a törvényjavaslatot, gyakorlatilag azonban a felsőház ellenezte azt. Mint később kiderült, ők sem ítélték el teljesen a rendszert, mindössze egy későbbi időpontban szerették volna bevezetni. Az ellenzők táborát a földműves nép is erősítette, akik igényt tartottak a diákok munkájára a földeken, miután elvégezték az iskolát.
Meghatározták, hogy mindezen célok elérése érdekében új jogszabályokat kell alkotni. Ilyen volt például az, hogy 8 osztály elvégzéséhez kötötték a választójogot, illetve ahhoz, hogy valaki iparos-kereskedőtanonc képesítést szerezzen szintén elvárt követelménynek számított.
Végül 1940 nyarán kezdték el komolyan tárgyalni a 8 osztályos elemi iskola bevezetésének törvénytervezetét, mely az 1940.XX. tc. (91)-et eredményezte. Az elemi népiskola legfőbb feladatait és nevelési alapelveit is magába foglalta a törvénycikk, úgymint vallási és erkölcsi nevelés, alapműveltség fejlesztése illetve a gyermekek életre nevelése.


Források:
Joó, Adrienn (2006) Az elemi népoktatás és a tanítóképzés reformja. A Nemzetnevelés tükrében. Iskolakultúra, 16 (9). pp. 3-23. ISSN 1215-5233
http://tortenelem.fazekas.hu/erettsegi/tetelek

Készítette: Tóth Aurél